Hermione k�nyelmesen ny�jt�zkodott az �gy�ban. Meg volt el�gedve mag�val, hiszen a h�ten majdnem minden �jszak�j�t a f�rje �gy�ban t�lt�tte. Draco persze mindebb�l semmit sem �rz�kelt, de a l�nynak el�g volt az, hogy � tudja.
Amennyire besz�lni akart Ginnyvel m�r annyira nem �rezte fontosnak, hogy b�rkivel megossza a titk�t. Minden esetre Emilynek h�l�val tartozik, hogy felh�vta a figyelm�t a k�nyvre, hiszen en�lk�l m�g mindig csak �bren k�v�lyogna a kast�lyban. Az igazs�ghoz az is hozz� tartozott, hogy f�lt Alarikt�l is, b�rmennyire is k�z�mb�snek mutatta mag�t. Ideges�tette a Malfoy-szellem folyamatos jelenl�te a szob�j�ban, az �lland� retteg�s, hogy mikor k�ldi r� �jra a bogaras r�ms�get. Elmerengett azon az �jszak�n, Draco viselked�s�n �s azon az ut�nozhatatlan borzong�son, amit a f�rfi �rint�se v�ltott �s v�lt ki most is bel�le.
Miel�tt m�lyebben belefeledkezhetett volna a gondolataiba Hatty sz�lalt meg mellette.
- J� reggelt, Miss. Hermione! A k�v�ja a teraszon v�rja!
- K�sz�n�m, Hatty, megyek! – v�laszolt kedvesen a h�ziman�nak.
Mosolyogva kelt ki az �gyb�l �s kis�t�lt a teraszra. A f�rje m�r kinn k�v�zott.
- J� reggelt, Granger!
- Neked is, Malfoy!
- Kiv�telesen nem �lhetn�nk egy asztal mell�? – k�rdezte a sz�ke var�zsl�. – Meg kell besz�ln�nk a mai �s a holnapi napot.
Hermione b�lintott, mire Draco egy eleg�ns mozdulattal �tl�pett a k�t erk�ly korl�tj�n.
- Foglalj helyet! – k�n�lta mosolyogva hellyel a n�.
Sokkal felszabadultabb volt, mi�ta �jszak�nk�nt �tsz�k�tt a f�rfi szob�j�ba. Maga sem tudta, mire j� ez az �n�m�t�s, de nem akart v�ltoztatni rajta.
A h�ziman�k mosolyogva nyugt�zt�k, hogy a h�zasp�r k�z�s asztal mellett reggelizik. R�gen volt erre p�lda �s �k igaz�n szerett�k Drac�t �s Hermion�t is a sz�v�kbe z�rt�k, ez�rt szerett�k volna �ket boldognak l�tni.
- Sz�val, mit akarsz megbesz�lni? - n�zett a mardek�rosra Hermione.
- Biztos nem felejtetted el, hogy holnap lesz Blaise �s Emily esk�v�je – kezdte a f�rfi. – Ma meg kell venn�nk a n�szaj�nd�kot �s Madame Malkinhoz is eln�zhetn�nk venni valami sz�p ruh�t neked!
- Hiszen tele a szekr�nyem szebbn�l szebb ruh�kkal! Olyan is van k�z�tt�k, ami m�g nem volt rajtam! – csod�lkozott a n�.
- Rendben, akkor a ruhav�s�rl�st ki is hagyhatjuk, de n�szaj�nd�k akkor is kell.
- Mire gondolt�l?
- Valami szem�lyesre, de el�gg� tan�cstalan vagyok, hogy mi is legyen az – Draco elgondolkodva kortyolt a k�v�j�b�l. – Blaise el�g j�m�d�, mindene megvan. Emilyt pedig nem ismerem, nem tudom, mire v�gyik.
- Emily legal�bb olyan k�nyvbolond, mint �n – gondolkozott hangosan a n�. – Szerintem �r�lne valami k�nyvritkas�gnak.
- Ez remek! Akkor bemegy�nk az Abszol-�tra �s keres�nk valami �rt�kes k�nyvet a menyasszonynak �s szerintem egy �rme Blaise sz�m�ra is j� lenne!
- Blaise-t �rdeklik az �rm�k?
- Igen, m�r gyermekkora �ta szenved�lyesen gy�jti �ket!
- Nem is gondoltam r�la! – cs�v�lta a fej�t a n� hitetlenkedve. – Viszont l�ttam a londoni Shotheby’s –n�l valami �rm�t… de nem figyeltem, milyen.
- Milyen igazad van! R�juk kellett volna gondolnom, vagy a Christie’s –re! Granger, te kincset �rsz! – B�kolt finoman a f�rfi. – Ott m�g valami k�nyvet is n�zhet�nk! – lelkesedett a var�zsl�.
Hermione sz�ve megl�dult a f�rje b�kj�t�l �s ezt meg is mondta volna neki, hogy tudja, milyen boldogg� tette ezzel a p�r sz�val, de m�g idej�ben elharapta a mondatot.
- Roppant kedves t�led, hogy… hogy ennyire t�r�dsz a bar�toddal! – kanyarintott a mondanival�j�n.
- Te is ezt teszed a tieiddel, nem?
- Igen, de tudod, �n a j� kisl�ny vagyok! – mosolygott a n�.
- �n meg a rossz fi�, ugye, Granger? Aki szerinted sosem v�ltozik meg – d�rm�gte a mardek�ros.
- Nem erre gondoltam – a n� t�nyt k�z�lt. – �gy l�tszik, �t percn�l t�bbet nem tudunk besz�lni, mert ut�na m�r �hatatlanul s�rtegetni kezdj�k egym�st – tette hozz� szomork�san.
- Val�sz�n�leg igazad van. Akkor megyek. – A fiatal var�zsl� fel�llt �s ism�t �tl�pte a korl�tot.
A n� is fel�llt �s ut�na l�pett.
- Draco, v�rj!
A var�zsl� visszafordult.
- Parancsolsz, Granger?
- Nem, csak k�rek – felelte a boszork�ny lehajtott fejjel. – K�rlek, ne ut�lj ennyire, hogy sz�ba sem �llsz velem! – a l�ny megkapaszkodott az erk�ly korl�tj�ban. - Nem n�zel r�m, nem j�ssz velem a sz�leimhez, az Od�ba sem, �n meg mindenhol magyar�zkodhatok, hogy hol vagy, mindig ki kell tal�lnom valamit…
- Nem h�vt�l magaddal egyetlen egyszer sem – a mardek�ros hangja teljesen nyugodt volt.
Hermione elgondolkozva n�zett a f�rfi szemeibe. Draco tiszta lelkiismerettel �llta a boszork�ny pillant�s�t, s�t, azt is megengedte mag�nak, hogy elmer�lj�n a barna szemekben.
- Nem h�vtalak? – ism�telte d�bbenten a l�ny.
A var�zsl� nemlegesen r�zta a fej�t.
- �s ha h�vn�lak?
- Pr�b�ld ki! – huncut mosoly bukkant fel Draco ajkain.
- Elj�nn�l velem a sz�leimhez a h�tv�g�n? – k�rdezte a n� f�lrehajtott fejjel.
- Term�szetesen – b�lintott a f�rfi.
A n� hitetlen�l megr�zta a fej�t.
- D�bbenetes vagy, Draco Malfoy!
- �ppen ez az egyik vonz� tulajdons�gom! – kacsintott a l�nyra Draco. – �s te elj�ssz velem az Abszol-�tra, Granger?
- Term�szetesen! – ut�nozta a f�rfit Hermione.
- Akkor �t perc m�lva indulhatunk is! – l�pett be a szob�j�ba Draco.
Hermione m�g p�r m�sodpercig n�zte a var�zsl� h�lt hely�t, majd �szbe kapott �s gyorsan � is beszaladt a szob�j�ba �lt�zk�dni.

Az Abszol-�ton a szok�sos nagy ny�zsg�s fogadta �ket. A sok var�zsl� �s boszork�ny hull�mz� t�meget alkotott. Draco �nk�ntelen�l ny�lt a feles�ge kez��rt. Hermione �r�lt a kapocsnak, hiszen majd fell�kt�k a siet� emberek. A mardek�ros hat�rozott l�ptekkel indult a Czikornyai �s Patza �zlet�hez. Amikor bel�ptek, megcsapta az orrukat az ismer�s k�nyv– �s tintaillat, a polcok roskadoztak az �r�szerek, tank�nyvek �s egy�b var�zskell�kek alatt.
Hosszasan v�logattak, de v�g�l nem tal�ltak semmi olyan k�nyvet, ami megfelel� lenne Emilynek, ez�rt azt�n �gy d�nt�ttek, hogy m�giscsak a mugli lakta Londonban kell k�r�ln�zni�k.
Amikor �jra az utc�ra l�ptek, meg�rezt�k a k�zeli Florean Fortescue Fagylaltszalonb�l �rad� s�tem�nyillatot. Hermione csillog� szemmel n�zett fel Drac�ra, aki a n�ma k�rd�sre mosolyogva b�lintott.
A k�v�t �s a s�tem�nyt a teraszon fogyasztott�k el. A boszork�ny �rdekl�d�ssel n�zte az embereket, akik mind siet�sen haladtak el el�tt�k. Volt, aki a gyerek�nek vette meg a roxfortos var�zskell�keket, volt, aki Mr. Ollivander boltj�ba igyekezett, m�sok a Gringottsot k�sz�ltek felkeresni.
Emiatt nem is vette �szre, hogy Malfoy eg�sz id� alatt �t n�zte. A mosolyg�s arc�t, az �r�mt�l csillog� szem�t. Amikor Hermione v�ratlanul fel� n�zett, a f�rfi �sszevonta a szem�ld�k�t, ezzel �lc�zva k�v�ncsi tekintet�t.
- Indulhatunk? – k�rdezte a l�nyt.
- Persze – �llt fel Hermione.
Draco p�r galleont hagyott az asztalon �s Hermione mell� l�pve elhoppan�ltak.

A muglikn�l nem volt akkora rohan�s, mint az Abszol-�ton. A nap melegen s�t�tt �s a fiatalok k�nyelmes temp�ban s�t�ltak a nagy aukci�s h�z �p�lete fel�. A Shoteby’s ismert volt a kifinomult �zl�s�r�l, Hermione biztosra vette, hogy tal�lnak m�lt� n�szaj�nd�kot Blaise-�knek. A boszork�ny n�mik�pp megd�bbent, hogy az alkalmazottak m�r ismert�k Drac�t, de azon m�r kev�sb�, hogy milyen tisztelettel fogadt�k. A gazdag aranyv�r� csal�dok �ltal�ban vagyonuk egy r�sz�t mugli �rt�kekbe fektett�k, hogy legyen n�mi mozgathat� t�ke a birtokukban, ha a helyzet azt k�v�nn� meg.
Blaise v�g�l m�gsem egy �jabb �rm�vel lett gazdagabb - mivel nem volt olyan, ami Drac�nak tetszett -, hanem egy r�gi angol szabadk�m�ves jelk�pet form�z� medalionnal.
Emily esete k�nnyebb volt, � Shakespeare „Szonettek” 1912-es kiad�s�t kapta.
Hermione n�mileg irigykedve n�zte a k�nyvritkas�got, am�g Draco meg nem s�gta neki, hogy a csal�di k�nyvt�rban megtal�lja ugyan ennek a m�nek az 1906-os els� kiad�s�t.


Kellemesen elf�radva �rtek vissza a kast�lyba. Hatty �s Patty frissen k�sz�tett k�sei eb�ddel v�rta �ket, amit j� �tv�ggyal fogyasztottak el. Hermione ev�s k�zben v�gigp�rgette gondolatban a ruhat�r�t, hogy eld�ntse, mit vesz fel a m�snapi esk�v�n.
- Mondd, Malfoy, milyen ruh�t vegyek fel holnapra? – fordult a f�rfihez.
- Azt mondtad, van olyan, ami m�g rajtad sem volt – v�laszolta a mardek�ros nem t�l nagy lelkesed�ssel.
- Persze, hiszen az esk�v�i ruh�m mell� m�g vagy k�t tucatot idek�ld�tt Madame Malkin. Biztosan tudsz r�la - felelte a l�ny. – Van egy ez�st�s hossz� ruha, az nagyon tetszik - mosolygott Hermione.
- Akkor vedd fel azt.
- Rajtad mi lesz?
- A szok�sos s�t�tk�k disztal�rt gondoltam, meg akkor a te ruh�d sz�neib�l a szok�sos kieg�sz�t�k az �lt�ny�mh�z.
- Minden ruh�m mell� van kieg�sz�t�d? - �rdekl�d�tt tov�bb a griffend�les.
- Term�szetesen. R�gi szok�s ez a csal�dunkban, �s mivel Madame Malkin r�g�ta varr a Malfoyokra, tudja. Ak�r velem, ak�r n�lk�lem veszel �j ruh�t, elk�sz�ti nekem ugyanabban a sz�nben a nyakkend�ket, d�szzsebkend�ket, spanyol �veket - b�lintott a var�zsl�.
- Akkor meg sem lep, hogy mit viselek.
- M�r megint a b�kol�sn�l vagyunk – vigyorodott el Draco. – De, meglep, mert csak a sz�n az, amit el�re tudok, semmi m�s. �gy tudom az �kszereket is kiv�lasztani neked.
- A sz�nt honnan tudod?
- H�t Hattyt�l, term�szetesen. � k�sz�ti ki nekem, Patty pedig a sz�nben hozz� passzol� �lt�nyt vagy tal�rt.
- Hm.
- Hm?
- �h�m – mosolyodott el Hermione. – Azt hittem, valami j�slat seg�t neked!
Draco vid�man felnevetett.
- Sok b�b�jt, �rt�st, ront�st, v�d�var�zslatot ismerek, de olyat, ami tudn� k�vetni egy boszork�ny gondolatait, legnagyobb sajn�latomra nem. Pedig n�ha annyira szeretn�m tudni, hogy mi j�r abban az okos fejedben! – tette hozz� halkabban.
- Hiszen sokszor legiliment�lsz – felelt Hermione megr�k�ny�dve.
- Ez igaz, de vannak dolgok a sz�ved m�ly�n, amikhez m�g �gy sem tudok hozz�f�rni- n�zett komolyan a szem�be Malfoy. – Pedig Merlinre, mit nem adn�k �rte!
A boszork�ny elpirult. Draco �gy besz�lt, mintha tudna az � kis titk�r�l.
�, biztosan csak a lelkiismeretem jelentkezik �jfent, hiszen nem tudhat az �jszakai l�togat�saimr�l. Semmi c�lz�st nem tett ezzel kapcsolatban.
- Az okoska-r�nc azt jelenti, hogy r�tapintottam valamire? – hallotta meg a f�rfi hangj�t.
- Nem, semmire – v�laszolta gyorsan a griffend�les –, de most megyek, megn�zem magamnak m�g egyszer azt az ez�stsz�n� ruh�t! – Hermione szinte kifutott az eb�dl�b�l.
Malfoy mosolyogva n�zett ut�na. Fuss csak, Granger, de el�bb vagy ut�bb te saj�t magad mondod el nekem a kis �jszakai akci�idat!


A ruha nagyon tetszett Hermion�nak: a letisztult vonalvezet�s, az egyszer� elegancia, amit csak a m�lyen dekolt�lt h�tr�sz t�rt meg. Az est�lyi t�k�letesen simult a l�nyra. Hermione mosolyogva n�zte mag�t a hatalmas t�kr�kben, amelyek k�rbevett�k. Hatty szint�n elragadtatva n�zett fel �rn�j�re, kez�ben szorongatva a ruh�hoz tartoz� st�l�t.
- Nos, Hatty, mit gondolsz?
- Gy�ny�r� benne, Miss. Hermione! Milyen j�, hogy a fiatal�rnak �s a kisasszonynak hasonl� az �zl�se!
- A fiatal�rnak? Mi k�ze ehhez Drac�nak? – n�zett csod�lkozva a l�ny a h�ziman�ra.
- A fiatal�r v�lasztotta ki a sz�neket a kisasszony ruh�ihoz Madame Malkinn�l. – Hatty nem is �rtette Hermione csod�lkoz�s�t.
- Mikor?
- �, m�g j� k�t h�ttel az esk�v� el�tt! Szinte egy eg�sz d�lut�nt ott t�lt�tt – b�logatott Hatty.
Hermione megd�bbent, hiszen ki gondoln� az el�kel� Draco Malfoyr�l, hogy a j�vend�beli feles�g�nek szem�lyesen rendeli meg a ruh�it �s m�g a sz�neket sem b�zza m�sra? A n� nem is �rtette, mi�rt csin�lta ezt a f�rfi. Vajon minden aranyv�r� ilyen? Ez is valami hagyom�ny? Esetleg f�lt att�l, hogy � nem tud majd olyat v�lasztani, ami m�lt� a Malfoyokhoz? Na, ezt majd holnap megk�rdezi Emilyt�l. Vagy k�s�bb, hiszen holnap m�giscsak az esk�v�je napja lesz a hugrabugosnak, nem fogja ilyenekkel zargatni!
A boszork�ny mosolyogva b�jt ki az est�lyib�l �s egy t�r�lk�z�be csavarta mag�t.
- Elmegyek f�rdeni, Hatty, k�rlek a ruh�t, a st�l�t �s a cip�met reggelre k�sz�ts el�.
- Igen, Miss. Hermione, m�r elk�sz�tettem a f�rd�viz�t! – v�laszolta Hatty. – R�zsaolajat �nt�ttem a k�dba, rem�lem a kisasszonynak j� lesz!
- K�sz�n�m, �n is pont arra gondoltam! – mosolygott a f�l�nken �lldog�l� h�ziman�ra a l�ny. – Olyan j� Hatty, hogy mindig tudod mit akarok!
A man� elpirult a dics�rett�l �s boldogan elhoppan�lt a l�ny �lt�z�j�b�l.


Draco majdnem elfelejtette mag�ra sz�rni az ellenb�b�jt, annyira lek�t�tt�k a gondolatai. Eltervezte, hogy mik�nt fogja elcs�b�tani Hermion�t �s azt is l�tta, ahogy Nott szemei v�rben forognak majd a neki sz�nt holnapi meglepet�st�l. Ekkor Pansy arca jelent meg el�tte. Draco �szint�n sajn�lta a mardek�ros boszork�nyt, mert amilyen kir�lyn�i �lete volt a Roxfort falai k�z�tt, olyan szerencs�tlen lehet most. Nem is �rtette, hogy az apja hogyan tudta odadobni Nottnak. B�r dehogynem �rtette! A p�nz �s a hatalom miatt m�g azt is bev�llalta, hogy az egyetlen l�ny�t fel�ldozza. Draco megr�zk�dott. � is az�rt vette volna el Pansyt, mert a sz�l�k �gy akart�k… esz�be jutott Hermione. El�sz�r, amikor elolvasta a miniszt�rium level�t, iszony� haragra gerjedt, csapkodott �s k�romkodott. Mindenf�le s�rv�r� ribancnak elhordta a boszork�nyt. Nem �pp hivatalos csatorn�kon kereszt�l beszerzett minden fellelhet� inform�ci�t Grangerr�l �s kibontakozott el�tte egy majdnem �tlagos �letvitel� boszork�ny k�pe. Ami k�l�nlegess� tette, az a munk�ja �s a visszavonults�ga volt. Nem voltak botr�nyai, nem j�rt el f�rfiakkal, nem volt semmi hom�lyos titok az �let�ben. R��bredt, hogy a n� ugyanolyan �ldozat, mint �. Nehezen ugyan, de megpr�b�lta m�s szemmel n�zni az eg�sz helyzetet, kib�v�t keresni vagy valami k�ztes megold�st. Ekkor kapta meg a boszork�ny level�t. A tal�lkoz�ra nem sok kedve volt elmenni, de a k�v�ncsis�ga elvitte. Amikor meghallotta a boszork�ny terv�t, �r�m�ben majdnem meg�lelte, ugyanis a l�ny brili�ns tervet eszelt ki, t�k�letes megold�st mindkett�j�k sz�m�ra. Az egyed�li negat�vum az id�t�nyez� volt, ha azt az egy �vet elviselik egym�s mellett, minden rendben lesz. Azt�n, ahogy teltek a napok egyre jobban megkedvelte Grangert, a vid�ms�g�t, az optimizmus�t. Az �szinte �r�m�t, amivel r� tudott csod�lkozni a legapr�bb dolgokra is �s a kedvess�g�re, amivel fogadta ezeket. R�j�tt, hogy a boszork�ny nem is olyan pr�d �s v�nkisasszonyos, mint ahogy � felt�telezte �s a mindennapokban remek�l kij�nnek egym�ssal. Az is hamar kider�lt, hogy a Roxfortban �rzett vonzalma a n� ir�nt semmivel sem cs�kkent, s�t �gy, hogy egy�tt �ltek, csak er�s�d�tt. Amikor �jjel megmentette a nem l�tez� bogarakt�l �s a griffend�les hozz�b�jt, �rezte, hogy elveszett. Az esk�v�j�k�n is r�csod�lkozott a boszork�ny n�iess�g�re, �s sz�ve szerint nekiment volna az �sszes var�zsl�nak, akik ezt szint�n �szrevett�k. Amikor el�sz�r megcs�kolta ott kinn a parkban, tudta, hogy szereti a n�t. A pirul�s�t, a gyeng�d odaad�s�t, ahogy hozz�simul �s azt is, ahogy megretten a saj�t vonzalm�t�l. A tiszta gondolatait, az �rtatlans�g�t. Ha p�r hete az aurorok nem t�rnek r�juk, most is a karjaiban tarthatn� �t… �s ekkor bevillant, hogy a n� r�videsen megjelenik, hogy r�sz�rja az ez�st�s b�b�jt. A fiatal var�zsl� gyorsan el�kapta a p�lc�j�t �s mag�ra sz�rta az ellenvar�zslatot. Alig eresztette le a kez�t �s b�jt be a takar�ja al�, megjelent a feles�ge.
F�radt hangon var�zsolta el a f�rfit, majd siet�sen mell�b�jt. H�tulr�l �lelte �t a mardek�rost, az arc�t a meztelen h�t�hoz sim�totta. Alig �rezhet� puszit nyomott a f�rfi felhev�lt b�r�re, �s szinte ugyanabban a pillanatban m�r el is aludt.
Draco mosolyogva hunyta le a szem�t.

18. fejezet