Sz�gyen ide vagy oda, de bizony a boszork�nynak eleredtek a k�nnyei. El�rt a villa kapuj�hoz, de csak futott tov�bb a tengerpartra. Az egyik parti szikl�ra �lt le, test�t csak �gy r�zta a zokog�s.
Ezt meg�rdemeltem. B�zni kezdtem, b�zni akartam egy Malfoyban! �, Merlin, hova tettem az eszem? Hiszen t�l sz�p volt, hogy igaz legyen.
A k�nnyein kereszt�l l�tta, hogy egy alak k�zeledik a parton. Ismerõs volt, de nem l�tott tiszt�n. Az alak egyre jobban megk�zel�tette. Amikor el�g k�zel �rt, a l�ny meg�rezte az elt�veszthetetlen ment�s illatot.
- Granger, mit csin�lsz itt? – k�rdezte meglepve a f�rfi. – Azt hittem, m�g alszol!
- Malfoy? – n�zett r� d�bbenten a l�ny.
- H�t, nem is egy kentaur! – mosolygott r� a var�zsl�. – Mit keresel itt? �s ami a fontosabb: mi�rt s�rsz?
- Mi�rt s�rok? Mi�rt s�rok? – Hermione szinte hiszt�rikusan k�rdezte.
- Igen, Granger, azt k�rdeztem, mi�rt s�rsz?
- Mondd, Malfoy, mit reggelizt�l?
- Nem reggeliztem, gondoltam megv�rlak t�ged vele. Csak egy k�v�t ittam, amikor kij�ttem s�t�lni a tengerpartra. Mi�rt k�rdezed?
A l�ny csak most r�m�lt meg igaz�n. A v�r kiszaladt az arc�b�l, ha Malfoy nem ragadja meg a karj�t, belesz�d�l a tengerbe.
- Merlinre, Granger, mi van veled?
A l�ny nem tudott v�laszolni. R�n�zett a var�zsl�ra, �s alig hallhat�an megsz�lalt
- Nem tudom elmondani, k�rlek, n�zz bele a gondolataimba!
A f�rfi b�lintott �s finoman olvasni kezdte l�ny gondolatait.
Amint v�gign�zte a boszork�ny eml�keit, felpattant, k�zen fogta a l�nyt �s szaladni kezdtek a villa fel�.

Amint berohantak a kapun, Malfoy elki�ltotta mag�t:
- Merre vagy, Patty?
Patty nem j�tt elõ.
- Hatty! – ki�ltott �jra a f�rfi
Megint semmi. Malfoy elõkapta a p�lc�j�t �s berontott a vill�ba.
Hermione gondolkod�s n�lk�l szaladt ut�na.
- Invito, p�lca! – ki�ltotta amint bel�pett, de nem �llt meg �s nem is lass�tott.
�gy t�rt�nhetett, hogy majdnem fell�kte a var�zsl�t, amikor az hirtelen meg�llt. A k�t man� �jultan, �sszek�t�zve fek�dt a villa konyh�j�ban. Draco odaszaladt �s egy Renervate-tel mag�hoz t�r�tette a k�t szolg�l�t.
- Fiatal�r! J�l vannak? – k�rdezte r�gt�n Hatty �s Patty.
- Igen, mi rendben vagyunk, de veletek mi t�rt�nt?
- Elk�sz�tett�k a reggelit, ahogy a fiatal�r k�rte, kivittem a kertbe. A kisasszony m�g aludt - felelte Patty.
- Patty, �n ma nem besz�ltem veled. Fel�bredtem, kimentem a partra, ott ittam egy k�v�t az egyik parti �rusn�l.
- De hiszen m�g viccelõd�tt is velem a fiatal�r! – tiltakozott Hatty is. - Megk�rdezte, hogy ugye nem felejtettem el, mit szeret Mrs. Malfoy reggelizni!
Draco felvonta a szem�ld�k�t.
- Eszembe sem jutna Mrs. Malfoyk�nt emlegetni Grangert!
- M�r mi�rt nem? – k�rdezte Hermione kiss� m�rgesen.
- Tal�n mert nem tekintelek a tulajdonomnak? –k�rdezett vissza a f�rfi �rtatlan k�ppel.
- � - felelte a l�ny. – Ez eszembe sem jutott – tette hozz� elpirulva.
Malfoy csak egy halv�ny mosollyal v�laszolt, majd visszafordult a man�khoz.
- Mes�lj tov�bb, Hatty!
- Felvittem a k�v�t �s letettem a teraszon. Amikor vissza�rtem egy idegen man�t tal�ltam itt Patty eszm�letlen teste mellett. Azt�n m�sra nem eml�kszem.
- Azt hiszem, kapt�l egy Stuport valakitõl – �sszegezte a fiatal var�zsl�. – Valaki Sz�zfûl�-fõzetet k�sz�tett, olyan, aki tudta, hogy ide j�v�nk. Te nem vett�l �szre semmit, Granger?
- Nem, kezdetben �gy viselkedt�l, ahogy szokt�l. M�g azt is tudtad, hogy mit mondtam Hattynek a reggelirõl, b�r ez �gy m�r �rthetõ – a l�ny �sszevonta a szem�ld�k�t. – V�rj csak, Malfoy, nem �reztem az illatot!
- Parancsolsz? – h�kkent meg a mardek�ros.
- Nem tudom, hogy a f�rdõolaj, esetleg a samponod vagy a parf�m�d-e, de mindig kellemes ment�s-citromos illat leng k�rbe – a boszork�ny nem hazudtolta meg mag�t, elpirult. – Ezt nem �reztem reggel, de azt hittem, a szabad levegõn elsikkadt. De a parton m�gis hamarabb azonos�tottalak az illatodr�l, mint m�sr�l – fejezte be a mondatot.
Draco csod�lkozva n�zett a l�nyra, nem gondolta, hogy ilyen figyelmes.
- Ezent�l jobban kell figyeln�nk. Granger, majd megbesz�l�nk valami jelsz�-f�les�get, hogy t�k�letes biztons�gban ismerj�k fel egym�st – d�nny�gte Draco.
Hermione nagyot s�hajtott majd a f�rfira n�zett.
- Bocs�ss meg, Malfoy, hogy nem b�ztam meg el�gg� benned. Minden tov�bbi n�lk�l elhittem, hogy esetleg az �letemre t�rsz. Sajn�lom.
A f�rfi komolyan v�laszolt.
- Nem hib�ztathatlak �rte, rendesen megdolgoztam az�rt a m�ltban, hogy k�telkedhess bennem. De valamit az�rt megism�teln�k: a szavamat adtam, hogy nem �rtok neked. Azt gondolom, m�r t�bbsz�r is bebizony�tottam, hogy ehhez tartom magam.
Hermione b�lintott.
- Hogy ker�lt ide Hatty �s Patty? Este nem õk fogadtak minket.
- Val�ban, este k�t idegen man� v�rt minket, mivel Hatty�knek m�g meg kellett v�rni, am�g az utols� vend�g is hazamegy, majd rendet tenni a kast�lyban. Valamikor reggel �rkezhettek meg, de mivel most l�tom �n is õket elõsz�r, pontosabbal nem szolg�lhatok – felelte a f�rfi.
Hatty �s Patty b�logattak.
- Igen, fiatal�r, reggel �rkezt�nk. Itt v�rt r�nk a k�t man�, hogy �tadj�k az utas�t�sokat, azt�n elhoppan�ltak.
- Valaki el�g r�g�ta tervezhette ezt, ha csak azt vessz�k, hogy a Sz�zfûl�-fõzethez a hozz�val�kat meghat�rozott ideig kell p�rolni – d�nny�gte Hermione.
- �gy van – b�lintott a var�zsl� –, vagy m�r volt neki k�szen �s csak egy hajsz�lamat kellett megszereznie, ami a kast�lyban lehetetlen lett volna a v�dõbûb�jok miatt.
- Valaki esetleg a n�szn�pbõl?
- Gondoltam r�, de a kast�lyt �s azon bel�l a szob�inkat k�l�n bûb�jjal z�rtam le a l�togat�k elõl – felelte Draco. – Na, mindegy, most ne foglalkozzunk ezzel t�bbet, ink�bb reggelizz�nk meg �s mes�ld el, mit szeretn�l csin�lni. Azt m�r �gyis tudom, hogy R�m�t �s Velenc�t nem tudom meg�szni, de konkr�tan a mai nap �rdekel – fordult a f�rfi a feles�g�hez.


Csendesen besz�lgetve s�t�ltak vissza a kerti asztalhoz. Hatty �s Patty hamarosan �ncsiklandoz� reggelivel lepte meg õket. Hermione nehezen kezdett az ev�shez, de azt�n m�giscsak belelend�lt. K�nyelmesen ettek �s a reggeli lez�r�sak�nt megittak egy-egy k�v�t is.
Az idõ nagyon j� volt, h�t�gra s�t�tt a nap.
- Nos, gondolkozt�l a mai napon? – k�rdezte v�ratlanul Draco.
- Nem igaz�n, de mit sz�ln�l ahhoz, ha ma csak laz�tan�nk?
- Ez alatt mit �rtesz pontosan?
- Hever�sz�s a tengerparton, napoz�s, olvasgat�s, ilyeneket.
- Benne vagyok. M�g ki kell pihennem az esk�võt.
- �n is �gy vagyok vele – mosolyodott el a boszork�ny. – �rdekes, egy�ltal�n nem f�j a l�bam, pedig �letemben nem viseltem olyan magas sark� cipõt, mint tegnap!
- Csod�lkoztam is, hogy nem ismered a bûb�jt, amit szerintem minden boszork�ny hamarabb tanul meg, mint j�rni! – Draco cs�fol�dva nevetett.
- Aha, azok, akik nem mugli sz�lõk mellett szocializ�l�dtak var�zsl�nak! Meg ne tudd, hogy mennyire megd�bbentem, amikor elõsz�r �bredtem r� a var�zserõmre! Hermione felnevetett.
- Milyen volt az az esem�ny?
- H�t, m�g az iskola als� tagozat�ban t�rt�nt. Az egyik oszt�lyt�rsnõm cs�folt a fogaim miatt, hogy fogorvos sz�lõk mellett mi�rt nem lett szab�lyozva. Na, akkor azt k�v�ntam, b�rcsak esne le a l�pcsõn �s bicsaklana ki a l�ba… Amikor megt�rt�nt, m�g fel sem fogtam, hogy az k�vetkezett be, amit k�v�ntam.
- Ez lehetett v�letlen is – vetette k�zbe Draco.
- Lehetett volna, ha k�zben nem terem s�rgar�pa a sz�j�ban… ez volt a k�v�ns�gom m�sodik fele. – Hermione zavartan lehajtotta a fej�t.
Draco sz�lesen elvigyorodott.
- Nocsak, a s�t�tsz�rke Hermione Granger!
- �r�l�k, hogy j�l sz�rakozol! �n szem�ly szerint nagyon megijedtem, t�bb h�nap telt el, am�g el mertem mondani anyu�knak. Azt mondt�k, butas�g, biztos otthonr�l hozta a s�rgar�p�t �s az�rt volt a sz�j�ban.
- Ez logikus.
- Igen, de az a l�ny soha nem hozott mag�val eb�det.
Draco felnevetett.
- Nocsak, ki gondoln� ezt r�lad, kis eminens!
Hermione feln�zett a var�zsl�ra.
- Ez titok, l�gyszi ne add tov�bb! – de mosolygott.
- Akkor a te azonos�t�sod megvan. De mi legyen velem? – n�zett k�rdõn a mardek�ros a l�nyra. – Tudod, hogy biztosak lehess�nk egym�sban. M�gsem �llhatunk neki reggelente megszagl�szni a m�sikat!
Hermione mosolyogva r�zta a fej�t.
- Nem is tudtam, hogy ilyen j� humorod van!
- Nem is csillogtattam neked eddig.
A l�ny elt�prengett.
- Eml�kszel Hagrid �r�j�ra?
- Amikor belel�pt�l a g�d�rbe?
- Sz�val, eml�kszel. Akkor ez j� lesz.
- Rendben. Miut�n ezt is megbesz�lt�k, mehet�nk �t�lt�zni!


Nem sokan voltak a parton, a fiatalok k�nyelmesen el tudtak helyezkedni. Vittek magukkal napernyõt, k�t nyug�gyat, hûtõt�sk�t, mint b�rmelyik mugli p�r.
Drac�n p�l� �s r�vidnadr�g volt, Hermione pedig egy strandruh�t viselt. Mindkettõj�k p�lc�ja lekicsiny�tve ott rejtõz�tt n�luk, Drac�� a napszem�vege sz�r�ban, Hermion�j� pedig a f�rdõruha melltart�n, d�sznek �lc�zva.
Miut�n mindent lepakoltak, Hermione a v�z fel� indult. Alig v�rta, hogy megm�rt�zzon a tenger s�s viz�ben. M�r jav�ban temp�zott, amikor legnagyobb meglepet�s�re �szrevette, hogy Malfoy is mell� csobbant. A l�ny �szt�n�sen ny�lt a f�rfi�rt, megragadta a karj�t �s talpra r�ngatta.
- Granger, mit mûvelsz? – k�rdezte meglepetten a mardek�ros.
- Kimentelek, ha nem venn�d �szre! - mondta m�rgesen a boszork�ny.
- Parancsolsz? – n�zett r� d�bbenten a f�rfi, majd hirtelen elkezdett nevetni – Granger, te azt hiszed, hogy nem tudok �szni?
Hermione megbotr�nkozva n�zett a szõke f�rfira. Term�szetesen azt gondolta, hogy a var�zsl� nem tud �szni, honnan is tudna, hiszen ez olyan mugli dolog. Draco k�zben tov�bbra is hars�nyan hahot�zott. A l�ny agy�t elbor�totta a v�r�s k�d, �s szinte gondolkod�s n�lk�l ugrott fel a v�zben. A mardek�rost m�lyen lenyomta a v�z al�. Akkor kapott �szbe, amikor meg�rezte a f�rfi kezeit a derek�n, de m�r nem tudott elmenek�lni, �gy Draco ler�ntotta maga mell�.
Mindketten vizet pr�szk�lve bukkantak a felsz�nre. Hermione meglepet�s�re Draco pajkosan n�zett r�, egy�ltal�n nem volt m�rges, tov�bbra is j�kedvûen nevetett.
- Granger, hogy te milyen szenved�lyes vagy!
- A t�bbiek azt szokt�k mondani, hogy egy pukkancs vagyok – v�laszolta halkan a l�ny.
- Pukkancs? Nos, ha f�lretessz�k, hogy ilyet nem illik egy h�lgyre mondani, teljesen igazuk van! – Draco most nem b�zta a v�letlenre a menek�l�st, belevette mag�t a v�zbe �s hatalmas karcsap�sokkal ki�szott Hermione hat�sugar�b�l. A l�ny szint�n belevetette mag�t a v�zbe �s a mardek�ros ut�n temp�zott.
- �gy is utol�rlek, Draco Malfoy, �s akkor neked annyi! – ki�ltotta �sz�s k�zben.
A tengeri sz�l fel� hozta a mardek�ros vid�m nevet�s�t. Amikor bel�tta, hogy es�lye sincs utol�rni Malfoyt, lass� �temre �s h�t�sz�sra v�ltott. K�nyelmes temp�ban szelte a vizet, lehunyt szemmel �lvezve a naps�t�st. Egyszer csak Malfoy sz�lalt meg mellette
- H�, Granger, ideje lenne visszafordulni, mert el�g messze vagyunk a partt�l.
A l�ny lust�n kinyitotta a szem�t.
- Na mi van, �sz�bajnok, elfogyott a lend�let?
- Nem �ll j�l neked az ir�nia.
- Nem el�g griffend�les?
- Nem, nem el�g grangeres.
A l�ny elmosolyodott.
- Te kedves pr�b�lsz lenni velem?
- Nem pontos a meghat�roz�sod. �n - hangs�lyozta ki a szem�lyes n�vm�st –, kedves vagyok veled. Nem csak pr�b�lom.
- � – n�zett fel a f�rfira.
A szõke var�zsl� egyszerûen megford�totta a l�nyt �s a part fel� ind�totta. Hermione a has�ra fordult �s elkezdett kifel� �szni. A v�z kellemes volt, a parton kezdtek felt�nedezni a strandol�k. Mire ki�rtek a sek�ly v�zben m�r t�bb kisgyerek pancsolt, a nagyon kicsik a sz�leikkel, a nagyobbacsk�k egyed�l. Az emberek j�kedvûen besz�lgettek, ettek, ittak, nagyokat nevettek. Valaki r�di�t hallgatott, m�sok tollaslabd�ztak, a gyerekek pedig sikongattak �r�m�kben, vagy �pp fagyi�rt ny�zt�k a sz�lõket.


Draco �s Hermione letelepedett a nyug�gyba �s n�zt�k a k�r�l�tt�k l�võket.
Hirtelen az egyik gyerek labd�ja bepattant Draco �l�be. A fiatal var�zsl� j� reflexszel elkapta azt, �s az odaigyekvõ f�rfi kez�be dobta. Hermione m�r meg sem lepõd�tt, amikor Draco foly�konyan v�laszolt olaszul a fiatal apuk�nak. Amikor �jra kettesben maradtak, halkan megsz�lalt.
- Mennyi mindent nem tudok r�lad, Malfoy.
- Mire gondolsz?
- �ltal�ban mindenre. H�ny nyelven besz�lsz?
- H�t, n�met�l, olaszul �s franci�ul anyanyelvi szinten, a spanyolt is meg�rtem �s nem adnak el rajta – a f�rfi most is t�nyeket k�z�lt, semmi f�l�nyess�g nem volt a hangj�ban.
- Sportok?
- Elsõ sorban kviddics, de tudok golfozni, b�r az el�g unalmas, krikettezem, lovagolok, �s mint l�ttad, �szni is tudok.
- Mit szeretsz csin�lni szabadidõdben?
- Olvasni – mosolyodott el a var�zsl�. – Nem csak var�zsl�kt�l, hanem mugli �r�kt�l is sz�vesen „fogyasztok”, Shakespeare-t, Moliere-t, Camust, de az �jabbak k�z�l Moravia, Vian, Merle, Asimov, Orwell, de Agatha Christie k�nyveit sem vetem meg.

Hermione leesett �llal hallgatta a mardek�rost.
- Granger, kismad�r sz�ll a sz�dba – jegyezte meg Draco.
- Te… te olvast�l Agatha Christie-t? El sem hiszem.
- Az �r�k �rv�nyû Miss. Marple-t vagy Hercules Poirot-t kihagyni bûn lett volna. De csod�lom, hogy ez lepett meg a legjobban.
- H�t persze, hogy ez, hiszen a klasszikusokat m�g meg is �rtem, hozz� tartoznak az �ltal�nos mûvelts�ghez, de a krimi? – Hermione m�g mindig el volt hûlve.
- Na j�, ezt csak titokban olvastam, any�m meg is evett volna, ha megtudja!
A l�ny t�prengõ arccal sz�lalt meg.
- �desany�d nem volt ott az esk�võn.
A f�rfi fels�hajtott.
- K�lf�ld�n van, nem akart hazaj�nni a „cirkuszra”, ahogy õ nevezte. Nagyon megviselte ap�m hal�la. Az�ta mintha csak lenne, de nem �l. Nem tudok seg�teni rajta, teljesen beles�llyedt a depresszi�ba. Egy neves mag�nszanat�riumban t�lti az idej�t, Franciaorsz�gban – mondta lehajtott fejjel a var�zsl�.
Hermione r�tette a kez�t a f�rfi�re.
- Nagyon sajn�lom.
Draco felkapta a fej�t, amint a l�ny hozz��rt. A szem�ben f�jdalom volt.
- Nem �rdekes, majd rendbe j�n. De nem tett neki j�t ennek a h�zass�gnak a h�re, hiszen ap�m nem ezt akarta volna.
A l�ny t�k�letesen �rtette Malfoyt.
- H�t, ez az esk�võ biztosan nem j�tt volna �ssze a t�rv�ny n�lk�l – felelte halkan. – Ez lett volna az �vsz�zad vicce, hogy te meg �n �sszeh�zasodunk.
Draco b�lintott.
- L�tod, a j�võ ir�ny�thatatlan. Minket is sz�pen egym�s mell� sodort.


Mindketten a gondolataikba mer�ltek, csak n�zt�k a tengert �s ki tudja, meddig �ltek volna �gy, ha egy kisl�ny nem l�p oda hozz�juk. Kedvesen k�rdezett valamit Hermion�t�l, amire a l�ny k�rdõn Drac�ra n�zett.
- A k�vet szeretn� megn�zni a f�rdõruh�don – tolm�csolt a f�rfi.
A boszork�ny mosolyogva b�lintott, majd az �l�be emelte a h�rom-n�gy �ves forma gyermeket. A kicsi �rdeklõdve tapogatta meg a nagy v�r�s k�vet, amiv� Hermione a p�lc�j�t bûv�lte.
Draco seg�ts�g�vel besz�lgetni kezdett a kisl�nnyal.
- Mi a neved?
- Gulietta – felelte a kicsi.
- Azt meg tudod mondani, h�ny �ves vagy?
A gyerek felemelte a jobb kez�t �s �gy mutatta, hogy n�gy.
- N�gy? M�r igazi nagyl�ny! – nevetett a boszork�ny.
- Honnan van ez a k�ved? –k�rdezte a kicsi.
Hermione Drac�ra n�zett. A f�rfi v�laszolt helyette.
- Tõlem kapta.
A kisl�ny �rdeklõd�se azonnal a f�rfi fel� fordult, aki ek�zben mondta Hermion�nak, hogy mit felelt a kicsinek.
- Van m�g ilyen k�ved? – k�rdezte.
- Sajnos, nincs t�bb, nekiadtam Hermion�nak, amim volt.
- Hermione? Milyen �rdekes neved van! – fordult vissza a boszork�nyhoz a pici.
A l�ny csak mosolygott.
- K�rsz egy alm�t? – k�rdezte Draco.
- Igen, szeretem az alm�t! – mosolygott r� a kisl�ny �s amint megkapta a gy�m�lcs�t, beleharapott.
Ekkor �rt oda az anyuk�ja �s sûrû bocs�natk�r�sek k�zepette elcipelte gyermek�t.
- Egy �jabb Malfoy? – k�rdezte a l�ny.
- �jabb?
- Igen, aki kedves egy idegen gyerekkel.
- Granger, ne csod�lkozz r� minden tettemre! – felelte a var�zsl�. - K�l�nben meg l�ttad, mekkora darab az apja a kisl�nynak?
Hermione felnevetett. Kivett a hûtõt�sk�b�l egy �d�tõt �s tov�bb adta a mardek�rosnak. Mag�nak is szerzett, majd miut�n j�t kortyolt belõle, �tadta mag�t a napoz�snak.


Kora d�lut�n indultak vissza a vill�ba. Hermione nem vette fel a szand�lj�t, a kez�ben l�b�lta a vissza�ton. Malfoy hõsiesen cipelte a nap�gyakat �s az �res hûtõt�sk�t, az ernyõket viszont a l�nyra b�zta. Granger el�g mulats�gosan n�zett ki, ahogy viaskodott a nehezen �sszefoghat� napernyõkkel. Amikor megunta, �vatosan k�r�ln�zett, meg�rintette a v�r�s k�vet a f�rdõruh�j�n �s egy halkan elmormolt Reducioval megoldotta a probl�m�t.
- H�, Granger, nem var�zsolhatsz a ny�lt utc�n! – sz�lt r� a szõke var�zsl�.
- Mi�rt? Hiszen nem l�tta senki!
De ez�ttal Hermione nagyot t�vedett.

8. fejezet