Hermione azt �rezte, lebeg. Nem, nem is lebeg, valaki viszi. �vatosan kinyitotta a szem�t �s Draco kim�rt arc�t l�tta meg.
- Magadhoz t�rt�l? – k�rdezte a var�zsl� an�lk�l, hogy a l�nyra n�zett volna.
- Mi t�rt�nt?
A f�rfi g�nyosan elmosolyodott.
- Sz�ltam neked id�ben, hogy ne menj egyed�l a k�nyvt�rba, ugye? De h�t neked besz�lhet az ember!
- Hiszen ott volt�l! – feleselt a l�ny.
- Val�ban, de nekem kellett volna els�nek a folyos�ra l�pnem, nem neked! De Miss. H�rpia beszaladt, hiszen egy vit�t �gy kell lez�rni, val�ban, el kell szaladni! – a f�rfi g�nyos hangja visszhangzott a kihalt folyos�n.
- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Hermione.
- Kapt�l egy Stuport! – Malfoy elmosolyodott. – A szellemek, tudod! M�r nem tudtam sz�lni!
- Ha j�l l�tom, m�g �lvezed is! – motyogta a l�ny.
- J�l l�tod, Granger! Alig v�rtam, hogy cipelhesselek! – b�lintott mosolyogva Draco.
- ����… letehetsz, tudok j�rni.
- Biztos?
- Iiigen… azt hiszem – b�lintott a l�ny.
A var�zsl� �vatosan leengedte a f�ldre. N�mi bizonytalankod�s ut�n a l�ny val�ban elindult.
- K�sz�n�m, Malfoy!
- Nincs mit, Granger! – a f�rfi hirtelen jobbra fordult. - Meg�rkezt�nk.
Udvariasan f�lre�llt, hogy a l�ny bel�phessen. Hermione feln�zett r� �s bizonytalanul megsz�lalt:
- Azt akarod, hogy �n menjek be els�nek?
- Granger, b�zz meg bennem, ok�?
- Ok� – a l�ny �vatosan benyitott, �s amikor megl�tta a k�nyvt�rat, minden m�sr�l egyb�l elfeledkezett.

Ha l�tezett mennyorsz�g, akkor Hermione Granger sz�m�ra ez volt az. M�rete vetekedett a h�res roxforti k�nyvt�r�val, a k�nyvek megsz�ml�lhatatlan t�meg�vel n�zhetett farkas szemet.
- Merlinre, Draco, ez valami csoda!
A l�ny elragadtat�s�ban azt sem vette �szre, hogy nem a vezet�knev�n sz�l�totta meg a f�rfit. Olyan �r�mmel, akkora mosollyal l�pett be, mint egy gyermek a csoki gy�rba. Kapkodta a fej�t, n�ha v�gigsim�tott egy-egy k�nyv gerinc�n, f�lrehajtott fejjel olvasta a c�meket. Malfoy meglep� gyeng�ds�get �rzett, ahogy n�zte a fiatal boszork�nyt. Amikor erre r�j�tt, megr�zta a fej�t �s igyekezett elhessegetni eff�le gondolatait.
- K�rlek, helyezd el a k�nyveidet �s induljunk vacsor�zni – sz�lalt meg csendesen a f�rfi.
A l�ny felocs�dott a b�m�szkod�sb�l, b�lintott, bevar�zsolta a k�nyveit az egyik �res t�rol�ba, majd visszasietett jegyes�hez.
Kipirult arccal �s csillog� szemmel n�zett fel a mardek�rosra.
- Majd lej�hetek ide?
- Persze, Granger, majd lek�s�r valaki, vagy �n, vagy Hatty!
- De mi lesz a szellemekkel?
- Ne agg�dj, rendre tan�tom �ket, hogy ne nagyon zaklassanak, de te is tudod, nem lehet �ket teljesen uralni! Most pedig gyere, ma kor�n szeretn�k lefek�dni, holnap neh�z napom lesz!
Hermione b�lintott �s sz� n�lk�l k�vette Malfoyt.

Furcsa volt az els� reggel a kast�lyban. A l�ny �lmosan n�zett k�rbe a sz�m�ra m�g idegen szob�ban, majd egy j�t ny�jt�zkodott. Hirtelen Hatty jelent meg a kez�ben egy cs�sze g�z�lg� k�v�val.
- J� reggelt, kisasszony!
- Szia, Hatty!
- Kivigyem a k�v�j�t az erk�lyre kisasszony?
- Igen, k�sz�n�m!
K�nyelmesen felkelt �s kicsoszogott a man� ut�n. A kis asztalon a k�v� mellett pir�t�s �s l�gy toj�s, sonka �s narancsl� is v�rta.
- Hatty nem tudja, mit szeret a kisasszony, ez�rt ezeket v�logatta �ssze! De ha valami m�st k�v�n, Hatty szalad �s m�r hozza is!
- Nem, Hatty, ez �gy t�k�letes! – v�laszolta kedvesen a l�ny. – Reggelire nem nagyon szoktam a k�v�n k�v�l m�st fogyasztani.
- Ez el�g eg�szs�gtelen reggeli.
Hermione �gy ugrott fel, hogy majd leejtette a k�v�scs�sz�j�t.
- Malfoy, mit keresel itt?
- Tudtommal itt lakom, Granger – j�tt az unott hang� v�lasz.
- Azt mondtad, reggel kor�n elm�sz!
- Nem, azt mondtam, hogy ma neh�z napom lesz – helyesb�tett a f�rfi.

Hermione megpr�b�lta min�l kisebbre �sszeh�zni mag�t, mivel csak egy r�vid kis h�l�inget viselt. Azt hitte, Malfoy m�r valahol �ton van, ez�rt fel sem mer�lt benne, hogy k�nt�sbe b�jjon. A spagetti p�ntos k�nyelmes �jszakai holmiban a reggeli napf�nyben el�g led�rnek �rezte mag�t.
Malfoy �szrevette a zavar�t �s �pp azt latolgatta, hogy �riemberk�nt ne vegye �szre a fiatal boszork�ny meglehet�sen lenge �lt�zet�t, vagy v�rbeli mardek�rosk�nt piszk�lja-e a griffend�lest, amikor felt�nt egy miniszt�riumi bagoly. Egyenesen Grangerhez rep�lt. A l�ny leoldotta a pergament a l�b�r�l �s elolvasta az �zenetet.
- Chris �rt, �jabb f�st�lg� romot jelentettek. Mennem kell.
- J� munk�t, Granger! Ne felejtsd, h�romkor ruhapr�ba Madame Malkinn�l, holnap pedig a legk�zelebbi ismer�s�ket kell szem�lyesen megh�vnunk.
- T�nyleg? Akkor megy�nk az Od�ba is?
Malfoy felhorkant.
- Term�szetesen oda is! Alig v�rom.
- Szint�n – nevetett r� a l�ny. – A vacsor�n�l tal�lkozunk! – l�pett be a szob�j�ba Hermione.
Azt�n m�g szinte ugyanazzal a lend�lettel vissza is t�rt a f�rfihoz.
- H�, Malfoy, mikor van a vacsora?
- �ltal�ban f�l nyolckor esz�nk.
- �s ha addig nem �rek ide?
- Akkor nem kapsz vacsor�t! – felelte cs�folkod� hangon a var�zsl� �s r�kacsintott a l�nyra.
Mire Hermione v�laszolhatott volna, Draco elt�nt a szob�j�ban.

**

A k�vetkez� napok �lland� futkos�ssal teltek. Az esk�v�i k�sz�l�d�s szinte minden idej�ket felem�sztette. Est�re mindketten olyan f�radtak voltak, hogy m�g veszekedni sem volt erej�k. Csendes besz�lget�s k�zben megett�k a vacsor�jukat, majd mindketten visszavonultak. Hermione egyik este lement a k�nyvt�rba Hattyvel, de a szellemek olyan vircsaftot rendeztek, hogy negyed �ra m�lva feladta. Levar�zsolt egy k�nyvet a polcr�l �s visszat�rt a szob�j�ba olvasni. Draco egy f�l mosollyal nyugt�zta, hogy a l�ny az�rt el�g h�siesen kitartott, b�r meg kell hagyni, a Malfoy �s�k szellemei el�g hat�sosan zavart�k el a nem k�v�nt l�togat�kat a k�nyvt�rb�l.

Lassan el�rkezett az esk�v� el�est�je, a l�ny- �s leg�nyb�cs� is. Hermione az Abszol-�ton j�rt a bar�tn�ivel, a H�rom Sepr�ben ittak p�r poh�r j�fajta konyakot a boszork�ny „l�nys�g�ra”. Csak n�gyen voltak: Hermione, Ginny, Luna �s Chris.
A buli hamar befejez�d�tt, hiszen m�snap a griffend�lesnek t�nd�k�lnie kellett a nagy esem�nyen, �gy nagyj�b�l tizenegy �ra t�j�k�n bontottak asztalt.
Hermione haza hoppan�lt a kast�lyba, ahol Hatty m�r agg�dva v�rta.
- Valami baj van, Hatty? – k�rdezte mosolyogva a l�ny.
- Nem, kisasszony, csak agg�dtam mag��rt, nehogy sok�ig kimaradjon, mert akkor holnap nagyon f�radt lesz! – sipogta a man�.
- A fiatal�r itthon van m�r? - folytatta a k�rdez�sk�d�st Hermione.
- Nem, m�g nem �rkezett meg.
Hogy Malfoy merre j�rt nem tudta, de val�sz�n�leg nem Harryvel �s Ronnal t�lt�tte az est�j�t.
Hermione k�rt n�mi ennival�t a man�t�l �s miut�n megette, a szob�j�ba ment aludni.

Hamar el�rte az �lom, hiszen f�radt volt, az este elfogyasztott n�h�ny poh�r ital is eltomp�totta kiss�.
�gy �rezte, csak p�r perce alszik, amikor valami zajra lett figyelmes. Kiss� megemelte a fej�t, de mivel a z�rej nem ism�tl�d�tt, visszafek�dt a p�rn�j�ra, �s m�r �pp elaludt volna, amikor �jra megrezzentette a hang. Most m�r fel�lt �s �gy n�zett k�rbe, de nem l�tott semmit. Miel�tt visszad�lhetett volna egy gonosz hang sz�lalt meg mellette.
- Mi van, te s�rv�r� loty�, azt hiszed, beker�lhetsz a csal�dba?
A l�ny fels�hajtott. Ez Alarik volt, a legelvetem�ltebb Malfoy-szellem.
- Alarik, t�nj el a szob�mb�l!
- Majd m�g te mondod meg, s�rv�r�, hova mehetek az otthonomban �s hova nem?
Hi�ba volt ijeszt� a hangja, Hermione tudta, nem �rthat neki.
- Alarik, aludni akarok, ez�rt k�rlek, menj ki a szob�mb�l.
Hirtelen azt �rezte, hogy valami megh�zza a haj�t.
- H�, ez mi volt?
- Valami nem tetszik, s�rv�r� loty�? – k�rdezte gonoszan a szellem �s �jra megh�zta a l�ny haj�t.
- Rendben, akkor n�zz�k – Hermione betakar�zott �s �gy folytatta. – �gy is �rdekes-e, ha nem figyelek r�d,csod�lkozhatsz, hogy nem veszek r�lad tudom�st �s…
A szellem r�miszt�en felnevetett.
- Itt te leszel az, aki csod�lkozni fog! Azok k�z� ker�lsz, akik k�z� val� vagy!
Hermione fel�lt, hogy megn�zze, mire c�lzott a l�togat�, �s akkor… akkor megl�tta �ket. Az eg�sz szoba mozogni l�tszott, ahogy milli�nyi ny�lk�s- nedves bog�r jelent meg az �gya k�r�l. Hermione nem sok mindent�l f�lt, de a bogarak ide tartoztak. Ha csak elk�pzelte, hogy valamelyik r�m�szik, kir�zta a hideg.
Ez csak k�pr�zat, nincsenek itt, ez csak k�pr�zat, nincsenek itt… ez csak... hajtogatta mag�ban, amikor meg�rezte az els� bog�r ny�lk�j�t a l�bfej�n.

Draco Malfoy a menyasszonya sik�toz�s�ra �bredt fel. Szinte fekv� helyzetb�l ugrott talpra, felmarta a p�lc�j�t �s berontott Granger szob�j�ba. Felvette a t�mad��ll�st �s szemben�zet a l�ny… form�s fenek�vel.
Hermione t�rdelt az �gy�n, a feje a p�rna alatt �s �v�lt�tt. Draco leengedte a p�lc�j�t �s �vatosan megk�zel�tette az ord�t� boszork�nyt. Senkit �s semmit nem l�tott a szob�ban, ami kiv�lthatta volna Granger viselked�s�t. Odal�pett k�zvetlen�l az �gy mell�.
- Granger!
A n� tov�bb sik�tozott.
- Granger! – �vakodott m�g k�zelebb a f�rfi �s tan�cstalanul n�zte a l�nyt.
Finoman le�lt a boszork�ny mell� az �gyra �s �vatosan meg�rintette a cs�p�j�t.
- Malfoy vagyok, Granger, mi t�rt�nt?

A k�vetkez� dolog, amit �szlelt, hogy a l�ny szemb�l az �l�ben �l, a combjai a derek�t, m�g a karjai a meztelen fels�test�t fogj�k satuba. A boszork�ny a v�llg�dr�be f�rta a fej�t, �s mint egy mantr�t hajtogatta:
- Merlinre, Draco, s�p�rd le r�lam ezeket, s�p�rd le r�lam!
A f�rfi alig tudott megsz�lalni.
- Nincs rajtad semmi, Hermione!
- �rzem, m�sznak rajtam, a l�baimon, a karjaimon, a h�tamon, k�rlek, Draco, s�p�rd le r�lam ezeket! Draco, k�rlek! – a l�ny hangja kezdett hiszt�rikuss� v�lni, zokog�sa er�s�d�tt. – K�rlek, Draco!
A var�zsl� nem k�rette tov�bb mag�t, elkezdte „les�p�rni” a l�nyr�l a nem l�tez� ak�rmiket, a karjair�l, a l�bair�l �s v�g�l a h�t�r�l. K�zben nyugodt hangon suttogott a griffend�les f�l�be.
- Leszedtem r�lad, nincs mit�l tartanod. N�zd csak, m�r nincs is semmi rajtad, �rzed? Tiszta vagy, Hermione, n�zz r�m, minden rendben van, itt vagyok! K�rlek, ne s�rj!
A boszork�ny szor�t�sa egy cseppet sem lazult. Draco kezdte mag�t kellemetlen�l �rezni, hiszen csak egy selyem pizsama nadr�g volt rajta, ami ugye, nem �ppen a vastags�g�r�l h�res. A l�ny meleg teste, mint egy k�gy� tekeredett r�, a zih�l�sa sor�n mellei a v�kony h�l�ingen kereszt�l a f�rfi meztelen mellkas�hoz �rtek, a haj�b�l �rad� van�li�s-epres illat is k�zvetlen�l az orr�ba sz�k�tt, amire m�g r�er�s�tett Hermione tiszta, de m�gis buja n�iess�ge is… egysz�val, a var�zsl�val bizony kezdett a szoba forogni �s legsz�vesebben lel�kte volna az �l�b�l l�nyt, hogy el tudjon menek�lni. Ittak az este folyam�n Zambinivel, �s most j�tt csak r� igaz�n, hogy m�giscsak valami bord�lyban kellett volna a leg�nyb�cs�t megtartani...

Hermione szinte sokkos �llapotban volt, de azt az�rt �rz�kelte, hogy Draco kezei hol a combj�t, hol a karj�t hol a h�t�t simogatj�k. Megnyugtatta az ismer�s ment�s-citromos illat. Lassan abbamaradt a s�r�sa �s ahogy pihegett, �gy kezdtek fel�ledni az �rz�kei is. Most m�r �rz�kelte, hogy tenyere a f�rfi meztelen h�t�t �rinti, a combja szint�n f�lig meztelen b�rh�z �r, az arc�t pedig a var�zsl� mellkas�hoz nyomja. Elv�r�s�d�tt, ahogy a feneke alatt is meg�rezte a f�rfi jelenl�t�t.
Az els� �p gondolat�val le akarta t�pni mag�t a mardek�rosr�l, de meglepet�s�re Draco nem eresztette.
- Nem, Granger, most m�g nem engedhetlek el. Ha most megteszem, holnapra nagyon fogod sz�gyellni magad. Pedig hidd el, nincs mi�rt. Gy�ny�r� fiatal n� vagy, ez a reakci�ja a testemnek… – tette hozz� morcosabban. – De nem kell f�lned, t�k�letesen uralom a helyzetet. - Draco �r�lt, hogy a boszork�ny nem olvas a gondolataiban, mert bizony, nem volt ura semminek sem. – Szeretn�m tudni mi t�rt�nt veled.
Hermion�t hirtelen bor�totta el a f�rfi ut�ni v�gy, ez�rt el�g nehezen tudott megsz�lalni.
- Az az �tkozott szellem! – kezdett bele m�gis.– Bogarakat k�ld�tt r�m! Ny�lk�s, undor�t� bogarakat! – M�g most is megborzongott az eml�kez�st�l. – R�m m�sztak, beb�jtak a takar�m al�, a h�l�ingem al�… - a l�ny l�legzete megint kapkod�v� v�lt.
Draco gyeng�den v�gigsim�tott a h�t�n, majd r�gt�n el is �tkozta mag�t gondolatban. A teste �jb�l �lesen reag�lt a n� selymes b�r�re.
- K�rlek, Draco, ne engedd, hogy Alarik b�ntson…- s�gta a var�zsl� mellkas�nak Hermione, mik�zben egyik keze a f�rfi tark�j�n nyugodott, tenyere alatt �rezve a var�zsl� haj�nak puhas�g�t.
Draco lehunyta a szem�t, ahogy a l�ny meleg lehelete v�gigcir�gatta a b�r�t.
- Holnap besz�lek vele, kitiltom innen, rendben? – k�rdezte halkan.
- K�sz�n�m – felelte halkan a l�ny, majd kimer�lten a var�zsl� v�llg�dr�be hajtotta a fej�t.
Draco gyeng�d puszit nyomott a l�ny fej�re, fel�llt �s lefektette Hermion�t az �gyra.
- Aludj j�l, Granger, holnap sz�ks�g lesz az er�dre – suttogta halkan, majd betakarta a n�t.
Amikor fel akart egyenesedni a l�ny �t�lelte a nyak�t �s egy puszit nyomott az arc�ra.
- K�sz�n�m, Draco! J� �jszak�t!


**


Reggel Hermione nehezen �bredt. Amikor esz�be jutott az �jszaka, majd els�llyedt sz�gyen�ben.
Egyszer�en r�m�sztam a szerencs�tlenre. Nagyon gy�l�l�m a bogarakat, ami�ta Bellatrix bez�rt a pinc�be… itt, a kast�lyban. Most is beleborzongok, amikor elmegyek a szalon el�tt, ahol megk�nzott. Vajon Malfoy tudja ezt? Esz�be jutott a fiatal var�zsl�, az illata, a b�r�nek �rint�se. A haja selymess�ge, amit a tenyere alatt �rzett. Most hosszabb volt, mint a roxfortos id�kben �s apj�hoz hasonl�an � is egy copfba k�tve viselte. De am�g az id�sebb Malfoy� a h�ta k�zep�ig �rt, Drac�� valamivel a v�lla al�. El�sz�r gondolt a mardek�rosra f�rfik�nt. Az izmaira, amelyek nem voltak hivalkod�ak, ar�nyos testfel�p�t�s�re, amit a kviddics mellett a val�sz�n�leg �z�tt „�ri sportoknak” k�sz�nhetett, v�laszt�kos modor�ra, kellemes illat�ra �s a hossz�, kecses kezeire.
Na igen, a kezeire, amelyek tegnap �jszaka v�gigsimogatt�k a combjait, a karjait �s a h�t�t. Amire � k�rte a var�zsl�t. Ha lehet, itt m�g m�lyebben pirult, mint eddig. J�l esett neki a simogat�s, soha nem gondolta volna, hogy Malfoyjal kapcsolatban ilyen egy�ltal�n sz�ba j�het. Lehunyt szemmel eml�kezett a f�rfi k�nnyed �rint�s�re.
Hirtelen Hatty sz�lalt meg mellette
- Minden rendben van, kisasszony?
- Persze, Hatty, minden rendben!
- Akkor keljen fel, Miss. Hermione, a k�v�ja m�r kinn v�rja a teraszon! Gyorsan, gyorsan, k�sz�l�dn�nk kell az esk�v�re! – a man� s�rg�tt forgott a l�ny k�r�l.
Hermione felt�p�szkodott �s elindult az erk�ly fel�. Az utols� pillanatban jutott esz�be a k�nt�se, ami az �gy v�g�be volt ter�tve. Visszal�pett �rte, felvette �s �gy l�pett ki az erk�lyre.


Draco k�nyelmesen terpeszkedett az �gy�ban �s az elm�lt �jszak�r�l elm�lkedett. Megzavarta a l�ny viselked�se, de legjobban az az utols� puszi, amit h�l�b�l kapott a boszork�nyt�l. Megd�bbent att�l a reakci�t�l, amit a l�ny �rint�se v�ltott ki bel�le. Hiszen nem egy tapasztalatlan tacsk�r�l volt sz�, hanem a n�cs�b�sz Draco Malfoyr�l.
Hermione a maga �rtatlan cs�b�t�s�val hirtelen �s minden el�zm�ny n�lk�l ny�g�zte le a nagy ragadoz� h�r�ben �ll� mardek�rost. Soha nem gondolta, hogy a l�ny ilyen vonz�. A hossz�, gesztenyesz�n haja, a kecses termete �s finom b�re sohasem h�vta fel mag�ra a figyelm�t a Roxfortban. Igaz, csak az iskolai egyenruh�ban l�tta a l�nyt, de abban l�tta a t�bbieket is, akiket azt�n egy �jszaka erej�ig becsalt az �gy�ba. Hermione mindig k�v�l esett ezen a k�r�n, hiszen Potter bar�tjak�nt, valljuk be, szinte sz�ba sem �llt vele. Tal�n egy kiv�tel volt, amikor Hagrid �r�j�n belel�pett abba az �regbe �s kiment a bok�ja. Nem tehette meg, hogy elmegy mellette, hiszen mindig is �riembernek nevelt�k, akinek seg�tenie kell egy h�lgy�n. Igaz, s�rv�r� h�lgyekr�l nem esett sz�, de az�rt Draco elt�mogatta a biceg� l�nyt a gyeng�lked�re. Elmosolyodott, amikor esz�be villant az els� reggel. A boszork�ny eg�sz kicsire h�zta �ssze mag�t a h�l�ing�ben, bezzeg tegnap!
M�g j�, hogy nem vetett szikr�t a tenyerem alatt a b�re! Hihetetlen�l puha �s meleg volt. Vajon hogy ker�lt az �lembe? Egyszer csak ott volt –a f�rfi elmosolyodott –, micsoda temperamentumos boszork�ny! Vajon mi�rt f�l ennyire a bogarakt�l? - Draco hirtelen fel�lt – A pince! A pince tele volt bogarakkal, Bellatrix b�v�lte �ket oda! Merlinre, Granger f�lelme ide k�t�dik, Alarik ezt haszn�lta fel ellene!
Malfoy komolyan m�rges volt a szellemre. M�r �pp felugrott volna, hogy megkeresse �s leteremtse, amikor Patty jelent meg.
- J� reggelt, fiatal�r! Ideje felkelni, a k�v�j�t m�r elk�sz�tettem, kinn van az erk�lyen! Sok dolga van m�g ma fiatal�r, siessen! – �s m�r el is t�nt.
Draco �lmosan t�rt bele a haj�ba, majd kis�t�lt az erk�lyre. A nap melegen s�t�tt. Ahogy n�zel�d�tt �szrevette a szomsz�d erk�lyen k�v�z� n�t.
- J� reggelt, Granger!
- Malfoy! –b�lintott Hermione kim�rten. Fogalma sem volt r�la, hogy viselkedjen a fiatal var�zsl�val.
- Miel�tt m�g mondan�d: nem t�rt�nt semmi. Kik�sz�lt�l, ami nem csoda, Alarik g�tl�stalanul kihaszn�lta a retteg�sedet. De ma ne foglalkozz vele! K�sz�l�dj, ma mindenkinek irigyelnie �s csod�lnia kell t�ged, ragyognod kell, elhitetni mindenkivel, hogy mi vagyunk a legszerencs�sebbek a vil�gon, ok�?
Hermione b�lintott.
- Rendben, Malfoy. De az�rt… k�sz�n�m - n�zett egyenesen a f�rfi szem�be.
Draco csak biccentett �s belekortyolt a k�v�j�ba.


Hatty beterelte a l�nyt a f�rd�szob�ba.
- Elk�sz�tettem a f�rd�j�t, kisasszony, nem sok�ra j�n egy �lt�ztet� boszork�ny Madame Malkin szab�szat�b�l �s meg�rkezett Ginny Weasley… akarom mondani Potter, Miss. Lovegood �s az �n �desanyja is!
- Anya? Hogy ker�l ide anya?
- Az �rfi k�ldte �rte Pattyt!
- Draco? – k�rdezte hitetlenkedve a boszork�ny.
- Igen, az �rfi - b�lintott Hatty. - De most gyorsan, gyorsan f�rdeni, kisasszony! Addig Hatty visz reggelit Mrs. Grangernek, Mrs. Potternek �s Miss. Lovegoodnak! – a man� m�r el is t�nt.
Draco idehozatta any�t �s a l�nyokat? Milyen kedves t�le! Nem gondoltam volna! Igaza volt a m�ltkor: adnom kell neki es�lyt, hogy megmutathassa az igazi �n�t. Vagy azt, amit nem ismerek bel�le. Mellesleg, ha ilyen a sz�vets�ges�nek lenni, sosem akarok t�bb� az ellens�ge lenni!
Hermione egy nagy mosollyal az arc�n mer�lt bele az illatos habf�rd�be. Lehunyta a szem�t �s megpr�b�lt ellazulni.
Ez annyira j�l siker�lt, hogy arra �bredt fel, hogy Hatty sz�longatja.
- Kisasszony, m�r itt a varr�boszork�ny, k�rem, keljen fel!
A l�ny gyorsan lef�rd�tt �s egy hatalmas puha f�rd�leped�be csavarva sietett ki a szob�j�ba. A varr�boszork�ny egy fiatal l�ny volt, mosolyogva n�zett Hermion�ra.
- �dv�zl�m, Miss. Granger! Elhoztam a ruh�j�t �s a feh�rnem�t is. Minden frissen mosott, csak fel kell vennie!
- J� napot, kedves…
- Harriett a nevem!
- … Harriett! M�ris �lt�z�m!
A l�ny megint �gy �rezte, mintha a szab�szatban lenne: elvar�zsolta a gy�ny�r� feh�rnem� �s a csodasz�p menyasszonyi ruha. Az extr�m magas sark� cip� is ott figyelt az �gy mellett, de azzal nem foglalkozott. Am�g beleb�jt a feh�rnem�be �s felvette a hajsz�l v�kony selyemharisny�t Harriett a menyasszonyi ruh�t k�sz�tette el�.
- A hajamat majd megcsin�lom, ha felvettem a ruh�t! – mondta Hermione.
- Igen, egyszer�bb lesz �s szerintem a bar�tn�i is szeretn�nek seg�teni a fizura elk�sz�t�s�ben!
- �, igen, abban biztos vagyok! – mosolyodott el j�kedv�en a l�ny.
A profi seg�t�vel egy negyed �ra alatt felvette a ruh�j�t. A krinolin kicsit furcsa volt, nem s�r�n volt rajta m�g ez id�ig ilyen, de egy kis b�b�jjal el�rte, hogy az abroncs engedelmeskedjen neki.
Harriett kritikus szemmel m�rte v�gig, majd mosolyogva b�lintott.
- T�k�letes, Miss. Granger!
Hermione is �gy �rezte. �r�mmel n�zte mag�t a hatalmas t�k�rben.
- K�sz�n�m a seg�ts�g�t, Harriett!
- Sz�vesen, Miss. Ez a dolgom. Engedje meg, hogy sok boldogs�got k�v�njak �nnek!
- K�sz�n�m! – nevetett a fiatal l�nyra Hermione.

Alig hagyta el a szob�t a varr�boszork�ny m�r meg is jelent az �desanyja a k�t bar�tn�j�vel. Elkerekedett szemmel n�zt�k Hermion�t.
- Egyszer�en gy�ny�r� vagy! – mondta Ginny �s �vatosan �t�lelte a l�nyt. – B�r a hajaddal m�g kell kezdeni valamit!
Luna �s Mrs. Granger mosolyogva puszilta meg a menyasszonyt �s mindketten kicsit elpityeredtek.
- Olyan meghatott vagyok, nyuszik�m! – suttogta az anyuk�ja �szre sem v�ve, hogy a r�gi, kiskori becenev�n sz�l�tja a l�ny�t.
Hermione is k�zd�tt a k�nnyeivel, de ebben az is benne volt, hogy becsapja a szeretteit.
Luna �s Ginny hirtelen felnevettek.
- H�, nem s�rni j�tt�nk, hanem seg�teni! Na, gyere te boszork�ny, had b�v�ljem a makrancos hajadat egy sz�p kontyba!
Hermione h�l�san n�zett r� �s engedelmesen le�lt. N�h�ny mesteri p�lcaint�s ut�n szinte r� sem ismert mag�ra. A haja egy r�sze rendezett, sima loknikban omlott a v�ll�ra, a m�sik fele rafin�lt f�lkontyba tekeredett. Luna is �lm�lkodva n�zte Ginnyt.
- Gin, ez remek lett! – dics�rte meg mosolyogva leend� s�gorn�j�t.– Majd nekem is megcsin�lod?
- Persze! –nevetett a k�rdezett
Ekkor az �r�manya sz�lalt meg.
- A muglikn�l van n�h�ny babon�ja az esk�v�nek. T�bb k�t�dik ezek k�z�l a menyasszonyhoz, illetve a viselet�hez. Az esk�v� napj�n a menyasszonynak valami r�git, valami �jat, valami k�lcs�nvett dolgot, s valami k�ket kell viselnie, hogy szerencs�s legyen. �jnak itt ez a pomp�s ruha, �pp ez�rt �n most odaadom neked ezt a nyakl�ncot, amit az �desany�mt�l kaptam az esk�v�m napj�n, el�g r�gi darab, mert � a nagymam�t�l kapta �s �gy tov�bb – az anyuka ezzel a l�nya nyak�ba akasztotta a finoman kidolgozott aranyl�ncot.
Luna tapsikolva l�pett Hermione m�g�.
- �n odaadom az egyik hajd�szemet, az lesz a k�lcs�n, j�?
A l�ny mosolyogva b�lintott. Meglepet�s�re Luna egy kis feh�r vir�ggal d�sz�tett hajd�szt vett el�.
- Semmi piros vagy s�rga? – k�rdezte a bar�tn�j�t.
- Draco miatt nem mertem ilyen sz�neket felvenni - n�zett v�gig eleg�ns sz�rke ruh�j�n a boszork�ny. – De majd a fogad�son �tvar�zsolom sz�ness�! – felelte f�lig �r� sz�jjal.
- Akkor m�r csak a k�k hi�nyzik… - t�prengett hangosan Ginny. – De nicsak, mi van itt a zsebemben? – k�rdezte �s mosolyogva el�h�zott egy halv�nyk�k harisnyak�t�t. – Ez van, ha egy var�zsl� muglik k�z�tt n� fel. Harry vetette velem! – nevette el mag�t a t�bbiek d�bbent arckifejez�s�t l�tva.
R�gvest let�rdelt a bar�tn�je el� �s felh�zta a l�b�ra az aj�nd�kot.
- Akkor szerintem minden megvan a szerencs�hez! – felelte nevetve Luna.
Hermione is vel�k nevetett, b�r az � nevet�s�be egy kis �r�m is vegy�lt, hiszen ez csak ill�zi� volt.

6. fejezet