A tal�lkoz�t k�vet� napon Hermione m�g a szok�sosn�l is idegesebb volt. Ma k�sz�lt elmondani a bar�tainak a k�zelg� esk�v�t. F�lt a reakci�ikt�l, de nem volt m�s v�laszt�sa. Az id� nem �llt meg, a t�rv�ny nem v�lt hat�lytalann�. Nincs �rtelme halogatni a dolgot.
A napja csapnival�an telt, �gy �rezte, mindenki jobban j�rt volna, ha ma otthon marad. Csigalass�s�ggal telt az id�, azt hitte, sosem j�n el a munkaid� v�ge.
�tban az Od� fel� t�bb vari�ci�ban is lej�tszotta mag�ban a bar�tai k�rd�seit �s a v�laszait r�juk.
Nem is tudta hirtelen kinek tekern� ki sz�vesebben a nyak�t: Malfoynak, vagy a miniszternek, aki ezt az eg�szet kital�lta. Amire az Od�ba �rt, teljesen kik�sz�lt.


Ginny �r�mmel �lelte �t bar�tn�j�t. L�tta a l�nyon, hogy valami nagyon aggasztja de hi�ba k�rdezgette, Hermione h�r�totta a k�rd�seket, hogy majd mindent elmes�l, ha m�r mindenki ott lesz. Ginny m�g pr�b�lkozott, de l�tva a l�ny hajthatatlans�g�t, feladta.
A kertben �ld�g�ltek �s limon�d�t kortyolgattak, amikor Harry befutott. �r�mmel �dv�z�lte Hermi�n�t, �s bens�s�ges cs�kot v�ltott a feles�g�vel. Bar�tn�j�k kicsit irigyen n�zte �ket, hisz neki ilyesmiben – �gy t�nik – nem lesz r�sze.
Harry szinte m�g le sem �lt, mikor betoppant Ron is Lun�val. �k is meg�r�ltek a l�nynak, hiszen hi�ba l�togatta meg �ket s�r�n, m�gsem voltak mindennap egy�tt, mint annak idej�n Roxfortban.
M�r j� f�l �r�ja besz�lgettek, mire Hermione �sszeszedte a b�tors�g�t �s a be�ll� csendben halkan megsz�lalt:
- Sr�cok, van itt valami, amit szeretn�k veletek megbesz�lni...
A szokatlanul komoly hang megtette a hat�s�t: mindenki �rdekl�d�ssel fordult Hermione fel�.
- El�lj�r�ban annyit, hogy amiket most elmondok nektek, azok t�nyek. Megv�ltoztathatatlanok �s visszaford�thatatlanok. Nem az enged�lyetekre, hanem a meg�rt�setekre �s elfogad�sotokra van sz�ks�gem.
Harry �s Ginny jelent�s�gteljesen �sszen�ztek, Ron �s Luna pedig k�v�ncsi arccal n�zett Hermi�n�ra.
- Biztosan hallottatok a miniszt�rium �ltal hozott h�zass�gi t�rv�nyr�l. Titeket Harry, ez abszol�t nem �rint, Ron�kban nem vagyok teljesen biztos - n�zett k�rd�n k�t bar�tj�ra a l�ny. Mivel �k nem reag�ltak, folytatta. – Sz�val, k�zel egy h�napja baglyot kaptam a miniszt�rium csal�dpolitikai oszt�ly�r�l. Az �zenetben az �llt, hogy a var�zsl�t�rsadalom fenntart�s�nak �rdek�ben, azonnali v�grehajt�s mellett megalkott�k az el�bb m�r eml�tett h�zass�gi t�rv�nyt, amelynek az a l�nyege, hogy minden term�keny korban l�v� var�zsl� �s boszork�ny k�teles h�zass�got k�tni …
Ron felvihogott.
- Ez j� kis t�rv�ny! V�g�l is, a h�tv�g�n k�sz�ltem megk�rni Luna kez�t, de ezek szerint ez m�r nem csak az �n akaratom, hanem t�rv�nyes k�teless�gem is?
Hermione akaratlanul is elmosolyodott Luna arckifejez�s�n. �r�m �s meglep�d�s l�tsz�dott a l�nyon, aki ezek mellett el is pirult.
Ginny �s Harry is mosolyogva n�zett Ron�kra, de azt�n Ginny �szbekapott �s visszafordult a barna haj� boszork�nyhoz.
- Azt gondolom, van m�g valami a tarsolyodban, Hermione!
- Nos, igen - v�lt �jra komolly� a l�ny arca. – Nem csak ez a h�r, hanem az is, hogy azoknak, akiknek nincs p�rja, vagy az nem megfelel�…
- Ezt hogy �rted? – k�rdezett bele Luna.
Hermione n�h�ny sz�val �sszefoglalta a dolgokat Lun�nak, pont �gy, mint p�r nappal azel�tt az �desanyj�nak. A sz�ke l�ny els�padt, majd Ronra n�zett.
- Holnap… holnap el kell menn�nk a Mung�ba megcsin�ltatni a tesztet!
Ron komolyan b�lintott.
- Szerintem is. B�r ha nem stimmeln�nk, m�r kaptunk volna baglyot!
- Lehet, hogy kapunk is – v�laszolta elgondolkodva Luna.
K�nos csend telepedett a t�rsas�gra, amit v�g�l megint Ginny t�rt meg.
- Gondolom, a v�ge a legrosszabb!- n�zett Hermi�n�ra.
- A v�ge? – k�rdezett vissza a l�ny.
- Igen. Ki a jel�lt?
- A… a… jel�lt – kezdett el dadogni Hermione �s ebb�l m�r mindenki tudta, komoly a baj. – A jel�lt - mosolyodott el keser�en Hermione -, Malfoy.

Luna �s Ron egy emberk�nt h�rd�lt fel. Ginny �s Harry meglep�en nyugodt maradt. Hermione felv�ltva n�zett bar�taira. Ez a higgadts�g neki is felt�nt.
- Ginny? Harry?
A sz�l�tottak tan�cstalanul n�ztek �ssze, majd kiss� sz�gyenl�sen a barna haj� boszork�nyra.
- Ti… ti… tudt�tok! – pattant fel a l�ny. –De honnan? Mi�ta? Mi�rt nem sz�ltatok?
A v�laszt Harry adta meg.
- Az egyik t�rsunk ap�sa… ott dolgozik.
- Hogy tehetted meg velem, hogy nem sz�lt�l?
- Mit mondhattam volna? – �llt fel Harry is. – Hiszen megpr�b�ltuk kiszedni bel�led, eml�kezz csak vissza! A telefonok, a besz�lget�sek… meg kellett v�rnunk, am�g te magad hozod sz�ba! – felelte komolyan Hermi�n�nak. - Tudtam, hogy nem tehetsz ellene semmit, de nem akartam r�d er�ltetni magamat, nem akartam r�d t�rni a k�rd�seimmel… bocs�ss meg, Hermione!
Hermione tan�cstalanul �lt vissza a sz�k�re. N�h�ny percig csend volt, majd �jra a l�ny sz�lalt meg.
- Tegnap tal�lkoztam Malfoyjal!
- Hogy mit csin�lt�l? - fortyant fel Ron, majd miut�n r��bredt az eg�sz helyzet abszurdit�s�ra, higgadtabban folytatta. – �gy �rtem, minek? – tette hozz� csendesebben.
- Meg kellett besz�ln�nk a r�szleteket.
- Semmik�ppen nem tudsz v�ltoztatni? - k�rdezte hirtelen Luna.
- Nem. A j�v� h�t v�g�n lesz az esk�v�.
- Az esk�v�. – Ron ezt olyan hitetlen hangon mondta, hogy Hermione felkapta a fej�t.
- Igen, Ron, az esk�v�. A t�rv�ny bet�i szerint a k�zl�st k�vet� h�nap els� fel�ben meg kell tartani az esk�v�t.


�jra csend telepedett a t�rsas�gra, amit most Luna t�rt meg.
- Milyen lesz?
- Malfoy �gymond „�tlagos” esk�v�t akar, vend�gekkel, fogad�ssal. Azt mondta, ak�r k�nyszer, ak�r nem, a neve k�telezi a formas�gok betart�s�ra.
- Akkor most megh�vsz minket? – �rdekl�d�tt tov�bb a sz�ke boszork�ny.
- H�t… tulajdonk�ppen – n�zett fel Hermione a l�nyra –, �r�ln�k, ha ott lenn�tek.
Luna sz�lesen elmosolyodott.
- Im�dom az esk�v�ket!
Ron meg�tk�zve n�zett a p�rj�ra.
- De Luna…
- Nem Ron, nincs de Luna! – fojtotta bele a sz�t a l�ny. – Hermione a bar�tunk, ha seg�teni nem tudunk neki, akkor legal�bb ott a hely�nk mellette! - Luna Hermi�n�hoz fordult. – V�rjuk a baglyod, ha m�r tudod, mikor �s hol lesz a szertart�s.
Az este folyam�n nem is esett t�bb sz� a dologr�l. A vacsor�t k�vet�en m�g boroztak egy kicsit a kertben, majd olyan t�z �ra k�r�l Hermione elk�sz�nt, �s haza hoppan�lt a lak�s�ba.



M�gis mit k�pzel ez a g�r�ny mag�r�l? - Hermione d�h�sen csapta le a kez�ben tartott �js�got. – Azt gondolja, hogy csak csettint, �s �n m�ris ugrok? – tajt�kzott a d�ht�l. K�t napja tal�lkoztak a f�rfival, aki m�ris megpr�b�lta �tvenni a n� �lete feletti ir�ny�t�st. – M�g hogy Madame Malkin tal�rszab�szata! Nem is akarok menyasszonyi ruh�t… b�ven megteszi egy koszt�m. Az is fekete, hiszen olyan, mintha a temet�sem lenne! Na meg persze, � akarja kiv�lasztani! Komolyan azt hiszi, hogy majd billegek neki f�lig fel�lt�zve, mint egy modell? Kit �rdekel, mi tetszik neki… mert a csal�dja… meg a hagyom�nyok… bla-bla-bla… kit �rdekel? Ronda, er�szakos, r�tarti…
- Nincs t�l nagy sz�kincsed, Granger.


A l�ny akkor�t ugrott ijedt�ben, hogy majd feld�nt�tte a doh�nyz�asztalt.
- Malfoy, Merlin szak�ll�ra a fr�szt hoztad r�m! Egy�bk�nt meg mit k�pzelsz? Ez az �n lak�som, itt nem jelenhetsz meg csak �gy a semmib�l! Nem engedtem meg sem azt, hogy ide gyere, sem azt, hogy aljas m�don kihallgasd a gondolataimat, arr�l nem is besz�lve, hogy…
Hermione m�g folytatta volna, de Malfoy egy hanyag p�lca mozdulattal �s egy Silencioval eln�m�totta a l�nyt.
- Granger, nem az�rt j�ttem, hogy a s�rteget�seidet �s a hiszt�ri�z�sodat hallgassam – a f�rfi hangja t�m�ny g�ny volt. - K�sz�lj, Madame Malkin m�r v�r.
Hermione majd felrobbant d�h�ben. Meg sem gondolta igaz�n, hogy mit tesz, egyszer�en nekirontott Malfoynak. A f�rfit v�ratlanul �rte a n� t�mad�sa, kibillent az egyens�ly�b�l, de hamar korrig�lta a hib�t. Hermione �t�sei a fels�test�re z�poroztak, a l�ny olyan volt, mint egy f�ria. Malfoy �nk�ntelen�l is elmosolyodott. A l�ny a csak v�ll�ig �rt, de ez nem tartotta vissza a t�mad�st�l. A f�rfi hossz� karj�t vetette be: egyszer�en a v�llain�l fogva eltolta mag�t�l a n�t.
- Granger, viselkedj! – sz�lt r� szigor�an a griffend�lesre.
De Hermione meg sem hallotta. A k�t napja felgy�lemlett haragja kit�rt bel�le, �s b�r csak a leveg�t tudta cs�pelni, nem adta fel. Hangja nem l�v�n bevetette a leg�d�zabb n�z�s�t is.


Malfoy kis h�j�n megfulladt a visszatartott nevet�st�l. Az �tven kil�s Granger, amint �ppen agyon�tni k�sz�l a n�l�n�l m�sf�l fejjel magasabb f�rfit! Merlinre, micsoda elvakult szenved�ly! Vajon akkor mit tesz, ha �szreveszi, hogy Madame Malkint�l a Malfoy kast�lyba hoppan�lnak, hogy az esk�v�ig h�tra l�v� id�t ott v�rj�k ki…
A l�ny lassan kif�radt az �rny�kbokszban, �s leengedte a kezeit. Ugyanebben a m�sodpercben r�j�tt arra is, hogy milyen ostob�n viselkedett. A d�h k�nnyeket csalt a szem�be. Lehajtotta a fej�t, pr�b�lva elrejteni gyenges�g�t a f�rfi el�l.
- Megnyugodt�l, Granger? – Malfoy hangja k�z�mb�sen csengett.
Hermione csak b�lintott.
- Akkor eml�keztetni szeretn�lek a meg�llapod�sunkra. Egyik�nk sem szabad akarat�b�l ker�lt bele ebbe a helyzetbe, de igyekezz�nk a saj�t magunk sz�j�ze szerint lej�tszani – a f�rfi hanyagul, de m�gis eleg�nsan helyet foglalt az egyik k�nyelmes fotelben. – Felh�vom a figyelmed arra is, hogy a nevem k�telez bizonyos dolgokra �s ebbe a menyasszonyom megjelen�se is bele tartozik. Tetszik neked, vagy sem, nem n�zhetsz ki �gy, mint aki a saj�t temet�s�re k�sz�l.
Hermione beharapta az als� ajk�t. Ezek szerint a f�rfi r�gebb �ta volt n�la, mint gondolta.
– Igen, nekem sem tetszik ez az eg�sz, de ragaszkodom hozz�, hogy am�g nem tal�lunk valami megold�st – �s itt hangs�lyozta a t�bbes sz�mot –, addig a nevemhez m�lt�an viselkedj �s �lt�zk�dj. T�bb t�rsas�gi esem�nyen meg kell jelenned velem, �s term�szetesen ezeken az alkalmakon egy Malfoy feles�g�hez m�lt�an kell kin�zned �s viselkedned. Ezt most mondtam el neked ilyen sz�jbar�g�san el�sz�r �s utolj�ra. Okos boszork�nynak tartalak, rem�lem, nem c�folsz meg ebben.
A f�rfi hangja teljesen k�z�ny�s volt, t�nyeket sorolt fel. Nem utas�tott, nem k�rt, de nem is t�rt ellenmond�st. Hermione r�n�zett. Malfoy kifejez�stelen arccal figyelte, a szemeiben n�mi d�h csillogott. Kis ideig farkasszemet n�ztek, majd a mardek�ros megsz�lalt.
- Rendesen fogsz viselkedni?
A l�ny megint csak b�lintott. Malfoy felemelte a p�lc�j�t �s egy Finite Incantatemmel feloldotta a n�m�t� b�b�jt.
Hermione els�k�nt egy nagyot s�hajtott.
- G�r�ny! – ez volt az els� szava, a szemei vill�mokat sz�rtak Malfoyra. – �rvek helyett n�m�t�s! Mi�rt is nem csod�lkozom?
- Granger, figyelmeztetlek…
- Te csak ne figyelmeztetgess engem semmire! – toppantott m�rgesen a l�ny –, viszont cser�be a t�j�koztat�sod�rt �n is elmondan�k neked p�r dolgot a j�v�re n�zve – Hermione le�lt a m�sik fotelbe.
Malfoy r�n�zett, de semmi �rdekl�d�s nem l�tszott rajta.
- Sz�val – kezdte a l�ny –, meg�rtettem, amiket itt elmondt�l, b�r nem �rtem, mi�rt k�ne boldog h�zasp�rt j�tszanunk, amikor mindenki sz�m�ra egy�rtelm�, mi�rt is k�ttetik meg ez a h�zass�g. Az �n szememben tov�bbra is csak egy g�r�ny vagy, akinek a k�zels�g�t k�nytelen leszek elviselni, de azt nem �g�rhetem, hogy t�bb id�t t�lt�k veled ann�l, mint amennyi felt�tlen�l sz�ks�ges…
Malfoy k�zbev�gott.
- Granger, elfelejted, hogy bizony, meg kell j�tszanunk a boldog szerelmeseket, hogy hihet� legyen a terv�nk, hogy nem j�n �ssze a gyermek�ld�s. Ha r� sem n�z�nk a m�sikra �s nem l�tnak minket kettesben a hivatalos alkalmakon k�v�l, neh�z lesz bebizony�tani, hogy lelkesen pr�b�lkozunk a var�zsl�t�rsadalom ben�pes�t�s�vel! –
A l�ny felkapta a fej�t.
- A francba, a francba, a francba…
- Granger, uralkodj a sz�don!
- Malfoy, be… be… - a l�ny nem akarta befejezni a mondatot.
- Igen, Granger, be… be…
Hermione el�kapta a p�lc�j�t.
- Descendo!


Malfoyt fotelest�l bor�totta fel a l�ny var�zslata. Hermione �szt�n�sen a sz�ja el� kapta a kez�t, de amikor megl�tta Malfoy kalimp�l� l�bait egyszer�en kirobbant bel�le a nevet�s. Annyira nevetett, hogy a k�nnye is kicsordult. A f�rfi meglehet�sen gyorsan felk�sz�l�dott �s m�r emelte is a p�lc�j�t egy ellenvar�zslathoz, azt�n lassan leengedte. Hermione h�tr�t g�rnyedve a has�t fogta, kev�s v�lasztotta el att�l, hogy a f�ldre vesse mag�t �s ott fetrengjen a nevet�st�l.
Malfoy csak n�zte a boszork�nyt �s ekkor fura dolog t�rt�nt: r�j�tt, hogy a n� �pp annyira ut�lja ezt az eg�szet, mint �, �s ugyan�gy csak az �ldozata a miniszt�riumnak, mint �.
Draco �lete �res volt, �lte a mindennapjait, k�pviselte a kiss� megt�p�zott Malfoy nevet, m�g dolgozott is – ha a mugli t�zsd�z�st annak lehet nevezni. Nem tudta, milyen Granger �lete, van-e valakije, aki hazav�rja, mik a c�ljai, kik a bar�tai, a sz�lei. Egyszer�en csak „megkapta” ezt a n�t az �let�be, mint egy nagyon-nagyon nem k�v�natos aj�nd�kot.
Vajon, ha � �gy �rez, mit �rezhet Hermione Granger?

- Rendben vagy? - k�rdezte Hermione halkan.
Nagyon j�l esett neki felbor�tani a f�rfit, de sz�gyellte is mag�t �rte.
Na, sz�p kis sz�vets�ges vagyok… – gondolta mag�ban, de halv�nyan elmosolyodott az eml�k miatt- hogy elkaptam a j� reflex� ex-mardek�rost!
Malfoy nem v�laszolt a k�rd�s�re, k�z�ny�sen n�zett a l�nyra.
- Mikor indulhatunk? - k�rdezte szenvtelen�l.
- Ak�r most is - �llt fel Hermione.
- Akkor gyere!
Megfogta Hermione karj�t �s hoppan�ltak.

**


Madame Malkin Tal�rszab�szata felvehette volna a versenyt a legh�resebb mugli divath�zakkal. A finom kelm�k �s az eleg�ns form�k h�za volt. Hermione eml�kezett r�, milyen v�gyakozva n�zte annak idej�n a dr�ga tal�rokat, de mivel nem volt r� p�nze, csak �lom maradt.
A Trim�gus Kupa b�lj�ra is itt szerezte be a ruh�j�t, de akkor is az olcs�bbik fajt�b�l kellett v�lasztania.
Mereng�s�b�l Madame Malkin hangja szak�totta ki.
- Miss. Granger, �r�l�k, hogy �jra l�tom! R�gen j�rt itt n�lunk! Van annak m�r h�rom �ve is!
- �dv�zl�m, Madame Malkin! – mosolygott vissza a l�ny.
- Mr. Malfoy!
- Madame! – cs�kolt kezet udvariasan Malfoy.
- Miben seg�thetek �n�knek?
- Menyasszonyi ruh��rt j�tt�nk Gr… a menyasszonyom sz�m�ra. – Malfoy nyelve majd belet�rt, hogy ne Grangert mondjon.
Hermione csod�lkozva n�zett r�.
Ha meg is lepte a k�zl�s�k a n�t, nem l�tszott rajta.
- Van valami elk�pzel�s�k?
- H�t… igaz�b�l - vonta meg a v�ll�t tan�cstalanul Hermione.
Pedig persze, hogy volt! Hiszen melyik l�ny ne tervezte volna m�r meg legk�s�bb �t �ves kor�ban az �lomruh�t, amiben majd f�rjhez megy! De mivel a v�leg�ny sem �pp az elk�pzelt mesebeli sz�ke herceg volt, a l�nynak esz�be sem volt elmondani az �lmait.


Malfoy term�szetesen most sem j�tt zavarba.
- Eleg�ns legyen, gy�ny�r� �s ut�nozhatatlan.
Madame Malkin hellyel k�n�lta Drac�t, Hermi�n�t pedig bepender�tette egy pr�ba f�lk�be. A l�ny azel�tt m�g sosem l�tta ezt a f�lk�t. Nem volt benne m�s, csak h�rom nagy t�k�r a helyis�g fal�n. Hirtelen Hermione m�r nem mag�t l�tta benn�k, azaz de, mag�t, csak nem abban a ruh�ban, ami rajta volt. Egy pomp�s feh�r ruh�t viselt, f�ldig �r� szoknyar�sszel �s egy szigor�an z�rt fels�vel.
- Nos? – halotta meg az id�sebb boszork�ny hangj�t.
- �hm…
A ruha abban a pillanatban elt�nt.
- Bej�nn�k – hallotta meg a f�rfi hangj�t a f�lke el�l.
- Ne! – sikkantott fel – K�rlek, ne gyere be! Nem l�thatsz a ruh�mban az esk�v� el�tt, az balszerencs�t hoz!
Hermione legsz�vesebben fejbe verte volna mag�t.
- Hogy mit mondt�l? – k�rdezte Malfoy. – Balszerencs�t?
- Igen. Ez egy… egy mugli babona – mondta halkan a l�ny.
- �rtem – felelte a f�rfi.– Nos, ebben az esetben kinn maradok �s r�d b�zom a v�laszt�st.
Hermione �lla leesett d�bbenet�ben. Madame Malkin hangja t�r�tette mag�hoz.
- Ehhez mit sz�l, kedvesk�m?
Ez a ruha m�r nem volt annyira z�rt �s merev, mint az el�z�, de nem nyerte el a l�ny tetsz�s�t. �gy f�l �r�s pr�b�lgat�s ut�n megjelent a t�k�rben az a ruha, amir�l a l�ny mindig is �lmodott. A szoknyar�sz finom hull�mokban omlott al�, a fels� viszont szabadon hagyta a l�ny v�llait �s h�t�t. A mellr�szen apr� krist�lyok voltak.
- Azt hiszem, ez az igazi – sz�lalt meg a Madame.
- �n is azt gondolom – v�laszolta halkan a l�ny.
- Egy kis boler�t az�rt tesz�nk hozz�, hogy Mr. Malfoy is el�gedett legyen – ahogy kimondta a varr�n�, az eml�tett darab meg is jelent a t�k�rben. V�kony volt �s puh�nak t�nt, t�k�letesen egyens�lyozta a ruha v�ll-�s h�tn�lk�lis�g�t. – Akkor maradjunk enn�l?
- Igen, Madame Malkin, ezt szeretn�m.


Hermione mosolyogva l�pett ki a f�lk�b�l. Malfoy ott �lt a kis asztal mellett �s a Pr�f�ta friss sz�m�t olvasta. Feln�zett a mosolyg�s arcra.
- Siker�lt v�lasztanod?
Hermione b�lintott. Vadul osztott-szorzott mag�ban, nem igaz�n tudta, hogy lesz-e el�g p�nze megvenni a ruh�t. Malfoy fel�llt �s az id�k�zben �jra bel�p� varr�boszork�nyhoz fordult.
- A ruh�t legyen sz�ves a szem�lyes sz�ml�mhoz �rni, Madame Malkin! – az elk�pedt �s tiltakozni k�sz�l� l�nyba belefojtva a mondand�j�t, folytatta. – Cip�, kieg�sz�t�k?
- Levettem Miss. Granger m�ret�t, m�ris mutatom a cip�ket!
- Azt l�thatom? – Malfoy teljesen komolyan k�rdezte a l�nyt.
- Igen… azt hiszem – b�lintott m�g mindig k�bultan Hermione.
A k�vetkez� mintegy negyed �ra cip�pr�b�val telt. Ebbe m�r Malfoy is belesz�lt, sz�gyentelen�l veszekedtek a mosolyg�s Madame el�tt.
Amikor Draco egy eszementen magas sark� cip�t akart r�tukm�lni Hermi�n�ra a l�ny kit�rt.
- Ezeken a sarkakon �llni sem b�rn�k, nemhogy menni!
- Vedd fel!
- Nem �n! Kit�r�m a bok�m!
- Vedd fel!
- Nem �rted, hogy nem vagyok hajland�…
Hermione m�r csak azt vette �szre, hogy Malfoy el�tte t�rdel �s hossz�, v�kony ujjai �tfogj�k a bok�j�t. Amire leveg�t vett, m�r rajta is volt a cip� �s a f�rfi, ahogy fel�llt a kez�n�l fogva felh�zta a fotelb�l a l�nyt is. Az eszm�letlen sarkak ellen�re Hermione �gy is j� f�l fejjel alacsonyabb volt, mint Draco. Vill�ml� szemekkel n�zett a f�rfira, aki valamit mormolt az orra alatt. A cip� mintha elt�nt volna a l�ny l�b�r�l, pedig �pp most k�sz�lt Malfoy tudt�ra adni, hogy ilyen magass�gban bizony m�r sz�d�l. Olyan �rz�se volt, mintha mez�tl�b �llna a sz�ke var�zsl� el�tt. Bizonytalanul l�pett egyet-kett�t, de semmif�le neh�zs�get nem okozott neki a j�r�s. Elkerekedett szemmel n�zett a mardek�ros �nel�g�lt k�p�re.
- Boszork�ny vagy, Granger, vagy mi a sz�sz! – motyogta neki a f�rfi.
Miut�n a cip�t is megtal�lt�k, Malfoy udvariasan elk�sz�nt Madame Malkint�l �s szinte kitolta a m�g mindig elvar�zsolt l�nyt az �zletb�l.
- Granger, visszat�rn�l? – motyogta imm�r m�rges hangon.
Hermione �br�ndozva n�zett fel r�, m�g mindig teljesen a hatalm�ban tartotta a v�s�rl�s.
- Itt vagyok – mondta, �s nem �rtette a f�rfi inger�lts�g�t.
- Besz�lt�l a bar�taiddal?
- Igen – b�lintott a l�ny – nem voltak elragadtatva t�led.
- Micsoda meglepet�s!
Hermione titkon elmosolyodott Nicsak, �nir�nia?
- Granger, el kell menn�nk a sz�leidhez – fordult hozz� hirtelen a f�rfi.
- Merthogy? – m�g a titkos mosoly gondolata is lehervadt a l�nyban.
- Meg kell k�rnem a kezed az �desap�dt�l.
Hermione teljesen led�bbent �s �gy �llt meg az utc�n, mint akinek ott helyben f�ldbe gy�kerezett a l�ba.
- Hogy mit kell tenned?
- Granger… a hagyom�nyok – forgatta meg a szemeit a f�rfi. – Egy�bk�nt is meg kell ismerkednem vel�k, nem gondolod?
Hermione jelen pillanatban semmit sem gondolt. Ja, de, m�gis. �des Merlin, mondd, hogy csak �lmodom! Draco Malfoy muglik t�rsas�g�ban, amint �pp megk�ri a kezem az aput�l?

3. fejezet