Ekkor Nott kárörvendő hangja szólalt meg közvetlenül mellettük.
- Ó, a mi turbékoló gerlepárunk! Már épp meg akartunk menteni benneteket a fulladásos haláltól, ugye, Pansy? – nevetett fel saját viccesnek gondolt szavain.
A fekete hajú boszorkány olyan sápadt volt, hogy szinte világított az arca a sötétben. A szemei gyanúsan csillogtak, látszott, hogy nemrég még sírt.
Hermionéban megint csak felágaskodott a Griffendél oroszlánja és mérgesen ráförmedt Nottra.
- Szégyellhetnéd magad, ilyen tiszteletlenül nem viselkedhetsz a feleségeddel! Hálás lehetsz, hogy hozzád ment, a lábai nyomába sem érsz semmilyen tekintetben!
Pansy döbbenten nézett a barna hajú nőre, Nott viszont csak felröhögött.
- Ó, Malfoy, gondolom otthon már nem te viseled a nadrágot! Micsoda temperamentum! Hiába, ez hiányzik az aranyvérű nőkből, nem csodálom, hogy lecserélted ezt a halvérűt a kis forróvérűre!
A következő másodpercben Draco már kivont pálcával a kezében, támadóállásban nézett farkasszemet Nottal.
- Te gyáva féreg! Ne csak arra teljen tőled, hogy hölgyeket molesztálj! Gyere, állj ki velem, viselkedj férfiként!
Nem volt mit tenni, nem nagy lelkesedéssel, de Nott is elővette a pálcáját és párbajozni kezdtek. A szőke mardekáros mozdulatai kifinomultak és gyorsak voltak, míg a másik inkább csak védekezett. Draco szinte vadállatias dühöt érzett, nem csak Hermione, hanem Pansy miatt is. A mocsok férje valóban nem érdemelte meg őt, és ugyan Draco nem szerette szerelemmel soha a lányt, de szerette őt, mert Pansy olyan volt, amilyen, de évek óta jó barátokként álltak egymás mellett.
Nott láthatóan fáradt. Draco úgy játszott vele, mint macska az egérrel, és amikor megunta egy jó erős Stuporral ki is ütötte a férfit.

Hermione gondolkodás nélkül szaladt oda a szőke varázslóhoz és ölelte át. Néhány kisebb horzsolást ugyan ő is szerzett, de szinte sértetlenül úszta meg a párbajt. A nő elmormolt egy Hippokraxot, aminek hatására a horzsolások azonnal eltűntek. Egy tisztító bűbájjal szalonképessé tették magukat és elindultak a bálterem felé. Hermione hirtelen megtorpant és visszanézett Pansyre.
- Nem jössz, Pansy?
- Nem, azt hiszem jobb lesz, ha hazahoppanálok ezzel a… a férjemmel. Bocsássatok meg a viselkedéséért, többet ivott, mint kellett volna. További kellemes estét nektek!
- Pansy, szívesen segítek neked…
- Köszönöm, Draco, de elboldogulok vele. Nem ez az első alkalom – felelte a fekete hajú boszorkány rezignáltan.
Mire bármit is mondtak volna, a nő hoppanált.


Szó nélkül léptek be a bálterembe, ahol már szinte mindenki táncolt. Draco határozottan irányította a lányt a táncparkettre és biztos kézzel vezette a zene ritmusára. A fejében egymást kergették a különböző gondolatok és arra jutott, hogy nem ért semmit. Néha lesandított a törékeny nőre a karjaiban, de ugyanazt látta az arcán, ami az ő fejében is zajlott. Óvatosan belehallgatott Granger gondolataiba.
Anyám, ez a feladat meghaladja a képességeimet! Mi a csudáért engedtem, hogy megcsókoljon? Merlinre, még most is elgyengülök, és azt érzem, hogy forog a világ körülöttem! De nem ebben egyeztünk meg! Végül is, nem kell ezt túlspilázni, ez csak egy csók volt, semmi más! Merlinre, de micsoda csók…
Draco itt kilépett a lány gondolataiból, mert egy centivel sem vitte tovább, mint ahol most volt.
Hermione tépelődött még egy darabig, majd arra az elhatározásra jutott, hogy nem kell akkora jelentőséget tulajdonítania a történteknek, amekkora feneket ő kerít neki. Bár őszintén megvallva, egy ölelés is elég lett volna terelésül, de Merlinre, akkor soha nem tudja meg, milyen a Mardekár hercegének a csókja. Erre a gondolatra elmosolyodott és a fejét kényelmesen Draco vállgödréhez támasztotta. A férfi is elmosolyodott és egy könnyű puszit nyomott a boszorkány fejére.


Az este további része kellemesen telt. Emilyről kiderült, hogy egy borzasztóan kedves lány, aki a méreteivel ellentétben igazán simulékony természet. Hermione átértékelte a róla alkotott véleményét. Már szégyellte, hogy Dracóval olyan csúnyán kinevették Zambinit a hugrabugos jegyese miatt.
Zambini is teljesen nyugodtnak tűnt, beletörődött a törvény által előírt házasságba és úgy látszott, minden külső ellentét ellenére Emilyben igazi lelki társra talált.
A bált egy árverés zárta le, aminek a bevételét is a Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály kapta.
Draco mosolyogva nézte az álmos Hermionét. A nő szemei majd leragadtak. Néha teljesen természetes mozdulattal dőlt a férjének és titokban ásítozott is.
- Lassan mehetünk hazafelé! – szólalt meg Zambini.
Hermione megrebbent a férfi hangjára és ösztönösen elhúzódott Malfoytól.
- Kissé elfáradtam – mondta mosolyogva Emilynek. - Nem vagyok hozzászokva az ilyen rendezvényekhez és a késői lefekvéshez sem.
- Ne is mondd! –kuncogott a másik boszorkány. –Szerintem még holnapután is a mai estét fogom kialudni!
Malfoy és Zambini összekacsintott.
- Akkor mehetünk a holnap esti kviddicsmeccsre! A hölgyek pedig kényelmesen elpihengetnek majd nélkülünk! – szólalt meg Zambini.
- Holnap meccs lesz?- élénkült fel Emily. – Remek! Persze, Blaise, menj csak a barátaiddal, nekem évek óta vannak kviddicsrajongó barátaim, a törzsszurkoló csapat, én velük megyek a meccsre!
Draco leesett állal nézett Emilyre.
- Téged érdekel a kviddics?
- Mi az hogy! Arany fokozatú drukker vagyok! – húzta ki magát a hugrabugos.
Hermione lekönyökölt az asztalra és a tenyerébe támasztotta az állát.
Mégis hosszabb lesz ez az este, mint gondoltam. Remélem Draco felébreszt, ha elalszom és nem engedi, hogy álmomban leessek a székről!
A szőke mardekáros halkan felnevetett és a feleségéhez fordult.
- Bízhatsz bennem, vigyázok rád!
- Draco, megint legilimentáltál! – bosszankodott Hermione, de aztán ő is elmosolyodott.
Zambini és Emily kérdőn néztek Dracóékra.
A szőke varázsló ajkán felvillant a régi Malfoy mosoly.
- Hát igen, néha belenézek a gondolataiba!
Zambini felvihogott.
- Talán mostanában már szebbeket gondol rólad, mint a Roxfortban!
- Draco! – szólt számon kérő hangon a griffendéles. – Ez azt jelenti, amire gondolok?
A férfi helyett Zambini válaszolt.
- Ha arra gondolsz, akkor igen, már akkor is bele-bele pillantgatott a fejedbe!
- Gondolom, dolgozatírásnál gyakrabban! – tette hozzá mosolyogva Emily.
- Hé, én is osztályelső voltam, nem csak Granger! – csattant fel Malfoy.
- Granger? – nevetett fel Zambini – Vannak helyzetek, amikor így szólítod?
- Csak a veszekedések alkalmával! – felelte nevetve Hermione.
Gratulálok, szép mentés volt! - szólalt meg a fejében Malfoy hangja. A nő csak aprót bólintott.
Lassan csak vége lett az estélynek, és az emberek szállingózni kezdtek hazafelé. Zambiniékkel együtt Hermione és Draco is a hoppanálás ponthoz sétált, majd miután megbeszéltek egy találkozót hazahoppanáltak.


Hermione meglepetésére nem a kastélyba, hanem a kastély parkjában lévő tóhoz érkeztek meg.
- Miért ide jöttünk? – nézett fel a mellette álló varázslóra.
- Szerintem beszélnünk kellene a mai estéről.
- Muszáj?
A férfi csak bólintott. A boszorkány lemondó sóhajjal sétált a hintaágyhoz lerúgta a cipőit és lehuppant rá. Ugyanazzal a mozdulattal visszafordult a férfihez.
- Nem jössz? – paskolta meg maga mellett a helyet.
- Nem akarok melléd ülni – mondta halkan de határozottan Malfoy.
Granger megütközve nézett rá.
- Mi bajod velem?
- Nincs bajom, csak nem akarok melléd ülni.
A nő kérdően nézett a fiatal varázslóra. Draco megfontoltan az egyik fotelhez sétált és abban foglalt helyet. Az arca teljesen komoly volt. A lány érezte, hogy a szíve erősebben kezd dobogni és valami kellemetlen érzés uralkodik el rajta. Mielőtt jobban belelovalta volna magát a kétségbeesésbe a férfi megszólalt:
- Beszélnünk kell arról, ami történt. Nincs helye a szégyenlősségnek, Granger, teljesen őszinte leszek veled. Gondolkozz el azon, amit mondani fogok, nem kell rögtön válaszolnod, de hamarosan döntened kell.
- Malfoy, ne kerülgesd a forró kását, mondd, amit akarsz!- vágott közbe a lány idegesen.
- Lehet, hogy azt várod, hogy bocsánatot kérjek azért a csókért, de ez nem áll szándékomban. Sőt, tovább megyek: ha alkalmam lesz rá, újra megteszem. Viszont azt is tudnod kell, hogy ez nagymértékben veszélyezteti a tervünket és a jövőnket is. Tagadhatod és én is tagadhatom, hogy vonzódom hozzád, de ez a lényegen nem változtat, és ha ez így megy tovább, előbb vagy utóbb egy ágyban fogunk kikötni. Ellenben azt is tudod jól, hogy semmiféle fogamzásgátló bűbájt vagy bájitalt nem használhatunk, mert azt a Mungó gyógyítói pillanatok alatt kimutatják – a férfi elhallgatott és várta a boszorkány reakcióját.

Hermione viszont nem volt olyan helyzetben, hogy reagáljon. Amikor Malfoy elkezdett beszélni, már tudta, miről lesz szó, de pontosan a megbánást és a bocsánatkérést várta a férfitől, nem pedig ezt a vallomást. A fejében kavarogtak a varázsló szavai, a szíve még mindig zaklatottan vert és nem tudta, vagy nem akarta felfogni, amit Draco mondott. Ma annyi embertől hallotta, hogy szerelmesek egymásba, hogy már ő is hajlamos volt elhinni, sőt, Ginny és Luna is ezt sulykolta belé az utolsó találkozásnál.
Amikor észrevette, hogy Malfoy várakozóan néz rá, megpróbálta összekapni magát.
- Malfo …
- Nem, Granger, ne mondj semmit. Csak gondolkozz el azon, amit mondtam – a fiatal férfi felállt és várakozóan a nőre nézett.– Most pedig menjünk, a manók már biztosan nagyon várnak minket és szeretnék lefeküdni ez után az este után. Nekem is át kell gondolnom a történteket, és hogy mi legyen ezek után. Lehet, hogy a válaszod megoldást kínál, de az is lehet, hogy a távolság lesz az, amit választanunk kell. Gondolkozni akarok, egyedül és zavartalanul.
Hermione lassan bólintott és felkászálódott a hintaágyról. Draco udvariasan felkínálta a karját, amit ő gondolkodás nélkül el is fogadott. Lassan, a gondolataikba merülve sétáltak a kastély felé.
Igaza volt Dracónak, Hatty és Patty a kastély kapujában állva várta őket. A fiatalok beléptek a nehéz ajtón és a lépcső felé indultak.
- Szükségük van valamire, fiatalúr?
- Nincs, Hatty, menjetek aludni!
- Jó éjt, fiatalúr, jó éjt, Miss. Hermione!- köszöntek el a házimanók.


A fiatalok újra kettesben maradtak. Draco udvariasan elkísérte a lányt a szobájához. Hermione felnézett a varázslóra. A kezében a cipőjével igazából egy iskolás lánynak nézett ki, nem pedig egy komoly minisztériumi tisztviselőnek.
- Jó éjt, Malfoy! – köszönt el a nő és az ajtaja felé indult.
A férfi ma már másodszor villantotta fel a régi mardekáros mosolyát.
- Megmondtam, Granger, de nem hittél nekem! – szólalt meg és visszahúzta a nőt.
A férfi óvatosan a falnak döntötte a lányt és kissé meg is emelte, hogy ne kelljen akkorát hajolnia a mezítlábas boszorkányhoz. Ez a csók ugyan olyan szenvedélyes volt, mint a korábbi. A cipő kiesett Hermione kezéből. Átölelte Malfoy nyakát és most ő volt az, akinek a keze beleszaladt a másik hajába. Draco belesóhajtott a csókba, amikor megérezte a nő kezének érintését.
Nehezen szakadtak el egymástól, majd Draco megemberelte magát és talpra állította a boszorkányt. Mélyen beszívta a nő samponjának illatát és halk, rekedt hangon a fülébe súgott.
- Most elmegyek, mert ha tovább itt maradok, nem lesz miről gondolkodnod és döntened. Jó éjt, Hermione!
Amire a lány szólhatott volna a mardekáros már nem volt sehol.


Hermione nyitott szemmel feküdt az ágyában és a plafont nézte. Nem tudott elaludni, Malfoy búcsúcsókja teljesen felkavarta. Olyan helyzetbe került, amelyet nem értett és olyan érzések kavarogtak benne, amiket még nem érzett. Azt hitte, szerelmes Ronba, de ilyen izzást a lelkében soha nem érzett, mint most. Szíve szerint azonnal átrohant volna a mardekáros szobájába, hogy annak a karjaiban megnyugvást és megoldást találjon. Felsóhajtott és indulatosan az oldalára fordult. A hold besütött az ablakon, ezüstbe vonta a szobát és kísértetiessé változtatta a megszokott tárgyakat.
Beszélnem kell Ginnyvel. Muszáj valakivel megosztanom a gondolataimat, mert ha nem teszem, megőrülök. De mit mondjak neki? Igazad volt, beleszerettem az ellenségembe, vele akarok élni életem végéig? Hiszen nem is tudom, mit érzek Malfoy iránt! Nem utálom, de nem is bízom meg benne. A bizalom a kapcsolatok alapja – Hermione dühösen fordult a másik oldalára –, de ha nem bízom meg benne, akkor miért érzem úgy, hogy a világ végére is elmennék, ha ezt kérné? – újabb fordulás –, na hiszen, az lesz a legjobb, ha kimegyek az erkélyre, hátha a friss levegő segít kissé megnyugodni.
A boszorkány halkan felkelt és egy pohár vízzel a kezében kisétált a szobája erkélyére.
Az éjszaka csendes volt és a hűvös levegő átölelte a testét. Letelepedett az asztalhoz és belefeledkezett a csillagokba. Néha kortyolt a vízből, az agya kellemesen kiürült és így lehiggadva, csendben élvezte az éjszaka nyugalmát.


Draco óvatosan az árnyékba húzódott, amikor meghallotta hogy nyílik a szomszédos erkély ajtaja. Nem bírt elaludni, órákig forgolódott az ágyában, majd türelmét vesztve kipattant belőle és kisétált a teraszra. A feje tele volt képekkel, újra átélte az estét, kezdve a nő tétovázásáról az induláskor, a Nottal vívott párbajától Hermione csókjaiig. Újra látta a nő arcán az aggodalmat, ahogy a párbaj után hozzáfutott és késlekedés nélkül gyógyító bűbájt szórt az apró sérüléseire. A mosolyára, ahogy Zambiniékra nézett, a mérges arcára, mikor Nott megsértette Pansyt, a félelemre, ami a kis tónál futott át az arcán a beszélgetésük kezdetén. Felrémlett előtte a döbbenet a boszorkány szemében, amikor a fogamzásgátlásról beszélt.
Hát, igen, lehet, hogy ezzel egy kicsit túllőttem a célon, megijesztettem. De tisztában kell lennie azzal, hogy ha közelebbi kapcsolatba kerülünk, akkor könnyen füstbe mehet a tervünk, hiszen ha gyermekünk fogan, nem engedhetem el őt. - Magának vonakodva bevallotta, hogy már most sem szívesen tenné meg, de nem láncolhatja magához a griffendélest, ha az menni akar. - Megmondta, hogyha letelik az év, eltűnik, mintha itt sem lett volna. Nem kényszeríthetem, hogy mellettem maradjon akarata ellenére. Ha mást nem talál ki Granger, akkor elutazom. Meg kell tennem érte, magamért. A távolság majd segít mindkettőnknek, bár akkor nehezen tudjuk elhitetni, hogy mindent megteszünk a kis varázslóért… Elmosolyodott, ahogy gondolatban kimondta az utolsó két szót.
Elnézte a nőt, ahogy ül a teraszon elgondolkozva, révedezve a semmibe.
Azt hiszem, Draco Malfoy, most alaposan feladtad a leckét a Griffendél üdvöskéjének! - mosolyodott el újra a férfi.

14. fejezet