Reggel az egyik seg�d medim�gus tan�cstalanul �lldog�lt Mrs. Malfoy k�rterme el�tt. A folyos�n felt�nt �reg gy�gy�t� k�rd�n n�zett a fiatal boszork�nyra.
- Valami baj van? – k�rdezte kedvesen.
- Nem tudok bemenni Mrs. Malfoy szob�j�ba.
- Hogy-hogy?
- Olyan er�s m�gia v�di, amit nem tudok feloldani.
- Na, engedjen csak! – mosolygott az orra alatt az id�s m�gus, �s az ajt�hoz l�pve idegen�l hangz� szavakat mormolt.
L�ss csod�t, az ajt� engedett �s a medim�gus bel�pett a k�rterembe. A seg�d is k�vetni akarta, de a gy�gy�t� hat�rozott int�s�re kinn maradt.
Hermione �s Draco b�k�sen aludtak. Az �reg m�gus mosolyogva k�zel�tette meg az elvar�zsolt �gyat �s megk�sz�r�lte a tork�t.
A fiatal var�zsl� �bredt els�nek, r�gt�n a p�lc�ja ut�n kapva.
- Nyugalom, Mr. Malfoy, engedje le a p�lc�t! – sz�lt megnyugtat�an az �reg.
Draco fesz�lten n�zett r�.
- Rem�lem, a feles�ge j�l van – l�pett k�zelebb a gy�gy�t�, �s r�tette a kez�t Hermione homlok�ra. – Nos, l�za nincs �s az arcsz�ne is eg�szs�gesnek t�nik. A laborleletek szerint a kisbaba is remek�l van – n�zett Drac�ra. – Elmondta m�r a feles�ge az �r�mh�rt?
- Nem, uram, m�g nem osztotta meg velem – hajtotta le a fej�t a mardek�ros.
- Ne b�nk�djon emiatt, fiam! – mondta kedvesen az id�s m�gus. – Merlin furcsa teremtm�nye az asszony, az igazi �r�k Rejt�ly minden var�zsl� sz�m�ra. Soha nem tudhatjuk, mi j�r az esz�kben, mit mi�rt tesznek, mi�rt szeretnek, vagy �pp ut�lnak minket! Elragadj�k �ket az �rz�seik, de m�gis annyira racion�lisak! – Az �reg elnevette mag�t. – �s akkor m�g j�n ez a csoda, egy kicsi ember n�vekedni kezd benn�k, �s mi m�g azt a kis tud�st is elvesz�tj�k r�luk, ami t�bb var�zsl� gener�ci� �sszeszedett tapasztalataira alapoz�dik.
Draco feln�zett a m�gusra.
- Ezt most azt hiszem nem teljesen �rtem, uram…
- Pedig nagyon egyszer�. A terhess�g alatt a hormonok elszabadulnak az asszonyokban, �s �k teljesen �sszezavarodnak – az �reg var�zsl� huncutul mosolygott. – Egysz�val: megkerg�lnek. K�sz�lj�n fel a feles�ge hangulatv�ltoz�saira, a hisztijeire, az esetleges ev�sk�nyszer�re, azaz a legrosszabbra, fiam!
Draco elmosolyodott.
- Hermione mint sz�tsz�rt, s�rdog�l� hisztikir�lyn�?
- Nevessen csak fiam, majd megl�tja!
- El sem tudom k�pzelni.
- Nos, lesz majd alkalma megtapasztalni. Most pedig fel kellene kelteni a feles�g�t, hogy megvizsg�lhassam.
- Akkor lehetne el�r�l kezdeni a dolgokat? Hermione biztosan nagyon sz�gyelln� mag�t, ha kider�lne, hogy egy�tt aludtunk.
- Persze. Majd egy negyed �ra m�lva visszaj�v�k.
Az id�s m�gus mindentud� mosollyal l�pett ki a k�rteremb�l.


Hermione lassan �bredezett. Hirtelen azonban kipattant a szeme �s r�gt�n a mardek�rost kereste.
- Lassan vissza kell alak�tani az �gyat, mert itt a reggeli vizit ideje.
A n� mosolyogva b�lintott �s lassan felkelt. Draco egy p�lcasuhint�ssal megsz�ntette a b�b�jt.
Alig b�jt vissza az �gy�ba, m�r ny�lt is a k�rterem ajtaja �s a vizit�l� medim�gus l�pett be rajta.
- J� reggelt, Mrs. Malfoy! Hogy telt az �jszak�ja?
Hermione elpirult.
- K�sz�n�m, j�l.
- Akkor, ha megengedi, megvizsg�lom.
- Persze. Draco, kimenn�l? – fordult a fiatal var�zsl� fel�.
- Term�szetesen – felelte a f�rfi hidegen.
Rosszul esett neki, hogy Hermione kizavarja, de tudta, hogy a terhess�g�t akarja eltitkolni el�le.
Mi�rt csin�lod ezt velem, Granger? El�bb vagy ut�bb el kell mondanod, vagy azt hiszed, hogy elmehetsz a gyermekemmel a hasadban? Merlinre, ez eddig az eszembe se jutott! Mit teszek, ha Hermione elhagy? Mi van akkor, ha semmit sem �rez ir�ntam? Ha csak �n l�tok bele a mozdulataiba �s a gesztusaiba t�bbet, mint amit �rez?
Hermione elgondolkozva n�zett a t�voz� f�rfi ut�n.
Milyen szomor�s�g �rad bel�le! Vajon mit sz�lna, ha tudn�, hogy gyermeket v�rok? �gy �rezn�, hogy �gy akarom magamhoz l�ncolni? Nem tudom, mit tegyek, hogy legyek okos?
Az id�s medim�gus megl�tta az els� kibuggyan� k�nnycseppet.
- Valami baj van, asszonyom? Nem �rzi j�l mag�t?
- Nem, minden rendben van, csak…
A f�rfi le�lt a l�ny �gya sz�l�re.
- Mondja csak, kedvesem, mi az, ami b�ntja?
Hermione akadozva kezdett bele, de azt�n mintha egy g�t szakadt volna �t benne, s�rva mondta el a gy�gy�t�nak a b�nat�t.
- Nyugodjon meg, kedvesem, a f�rje biztosan nagyon boldogan fogadja majd a h�rt! Ha nem �gy lenne, nem �lt volna itt, am�g aludt �s nem kellett volna a bar�tainak elk�b�tani ahhoz, hogy meg�ll�ts�k d�lut�n. Ez a fiatal var�zsl� �gy szereti mag�t, mint ahogy m�g tal�n soha senkit. Higgye el, a maguk �lete �sszefon�dott �s nem csak a k�z�s gyermek miatt. Magukra hossz�, boldog �vek v�rnak, ha megny�lnak egym�s fel�!
Hermione csod�lkozva hallgatta az id�s embert. Megb�zott benne, abban, amit mondott. Ugyan nem olyan r�gen van Draco mellett, de ez id� alatt olyan sok mindent �ltek �t egy�tt, amiket m�sok t�bb �v alatt sem.
Szeretem �t, nem is tudom n�lk�le elk�pzelni a holnapomat! Igaza van a gy�gy�t�nak, besz�lnem kell Drac�val, ny�ltan �s �szint�n. Meg kell adnom az es�lyt arra, hogy v�laszthasson.
A boszork�ny megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, majd r�mosolygott a gy�gy�t�ra.
- Mindent k�sz�n�k!
- Ugyan, nincs mit, csak kicsit vezetnem kellett, hogy r��lljon a helyes ir�nyra.
A medim�gus ezut�n alaposan megvizsg�lta a griffend�lest. Mindent rendben tal�lt, ez�rt hazaengedte a boszork�nyt.


**

Draco v�delmez�en tartotta a karj�ban a feles�g�t a zsupszkulcsos utaz�s alatt. Gond n�lk�l �rtek f�ldet, ami a mardek�ros �rdeme volt, Hermione ugyanis alaposan megingott a landol�sn�l.
- Rendben vagy? – k�rdezte agg�dva a n�t.
Hermion�t k�rbelengte a f�rje ismer�sen sz�d�t� illata, ez�rt eltelt p�r pillanat, amire v�laszolt.
- Igen, azt hiszem.
A kast�ly el�tt �lltak, a l�pcs�n pedig a k�t h�ziman� sietett fel�j�k.
- Kisasszony, Hatty rem�li, minden rendben! J�l �rzi mag�t Miss. Hermione?
- Igen, Hatty, nincs okod agg�dni!
- J�jj�n, kisasszony, a nappaliba! Hatty k�sz�t egy forr� kaka�t!
- �n viszem a fiatal�r k�v�j�t! – t�st�nkedett Patty is.
Hermione mosolyogva n�zte a h�zasp�rt, �s ha nem lett volna t�l malfoytalan, m�g meg is �leli �ket. Olyan aranyosan siettek a kedv�kre tenni!
- Rendben, Patty, akkor a szalonban tal�lkozunk!
Amire a fiatalok be�rtek a k�t cs�sze forr� ital m�r ott g�z�lg�tt az asztalk�n. Hermione mosolyogva �lt le, Draco pedig felszolg�lta neki a kaka�t. A boszork�ny �lvezettel kortyolt bele. Draco mosolyogva n�zte a kisimult arcot. A n� sz�p volt. A legszebb.
Hermione zavartan n�zett a mardek�rosra.
�gy n�z r�m, mint egy gomb�c csoki fagyira!
Draco hangosan felnevetett.
- Granger, micsoda hasonlat! Gratul�lok!
- H�, megint hallgat�zt�l!
- Tudod, hogy szeretem els� k�zb�l szerezni az inform�ci�kat! Persze csak akkor, ha engeded – n�zett r� �that�an a f�rfi.
- Mire c�lzol? – j�tt zavarba a n�.
- Tudod j�l.
- A Mung�ra?
- Igen, a Mung�ra. M�g sosem z�rtad le a gondolataidat el�ttem!
- Val�ban.
- Akkor most komoly okod volt r�. Van valami, amir�l nem akarod, hogy tudjak.
- Nem tudom, mit tegyek! Szeretn�m megosztani veled, de nem tudom, megtegyem-e? L�gy a bar�tom �s mondd meg, mi a helyes.
- Ahhoz tudnom kell a titkodat.
- Komolyan �rdekel?
- Minden �rdekel, ami veled kapcsolatos, Granger. – A mardek�ros hangja komolyan csengett.
A boszork�ny beharapta az ajk�t. Draco m�r tudta, hogy ez azt jelenti, hogy er�sen gondolkodik �s k�zd mag�val, hogyan is d�nts�n. Lassan els�t�lt a boszork�nyt�l a saj�t fotelj�ig �s helyet foglalt. Teljesen a n�re b�zta a d�nt�st, nem mintha nem lett volna t�relmetlen, de nem akart nyom�st gyakorolni a feles�g�re.
Na, ezt sem hittem volna p�r �vvel ezel�tt! Draco Malfoy, aki nem akar nyom�st gyakorolni Grangerre! Persze, � m�r nem csak Granger, Malfoy is. Mennyi malfoyos von�sa van! �llhatatos, elsz�nt �s �nfej�. De milyen �nfej�, te j� �g! A f�rfi sz�ja mosolyra h�z�dott. - Komolyan oda kell majd r� figyelnem, mert szeg�ny kicsik�m hamarabb tud majd olvasni, mint j�rni!
Draco gondolataiban megelevenedett egy apr� teremt�s, egy var�zsl�… vagy boszork�ny? –, akinek � az apja. Aki sz�ke lesz - vagy barna? -, k�k szem� – vagy barna? –, de mindenk�pp egy k�p�!

Hermione feln�zett �s egyszer�en elb�v�lte Draco arckifejez�se. Nem tudta mi j�rhat a f�rfi fej�ben, de �szint�n f�lt�keny lett a gondolatai t�rgy�ra. Olyan gyeng�ds�get l�tott a szok�sos �larc hely�n, amit nem felt�telezett a f�rfir�l. Annyira m�s volt most, annyira nem malfoyos, hogy a boszork�ny sz�ve megtelt szerelemmel.
Mire v�rok? El kell mondanom, h�tha negyed ennyi boldogs�got tudok neki okozni!
- Draco… – sz�lalt meg f�l�nken. – Van valami, amir�l besz�ln�nk kell.
A var�zsl� kiz�kkent a gondolataib�l �s eltelt p�r pillanat, amire rendezte az arcvon�sait.
- Hallgatlak, Granger – n�zett komolyan a boszork�nyra.
- Sz�val, t�rt�nt valami, ami mindent megv�ltoztat. El�rebocs�tom, hogy semmi sem k�telez t�ged, nem akarom, hogy a d�nt�sed k�nyszer legyen.
Draco sz�ve gyorsabban kezdett verni.
- Az elm�lt id�szak az �letem olyan r�sze volt, amit nem cser�ln�k el semmire. Soha nem gondoltam, hogy te leszel az a f�rfi, akit�l annyi kedvess�get �s figyelmet kapok, mint addig m�g soha senkit�l. Szerettem Ront �s Viktort is, de �k soha nem b�ntak velem �gy, mint te. Val�di hercegn�nek �rezhettem magam melletted.
A f�rfiben fell�ngolt a t�relmetlens�g a hossz� bevezet�st�l, de t�rt�ztette mag�t.
- Nos, ezzel a hossz�ra ny�lt bevezet�vel az volt a c�lom, hogyha �gy akarod, f�lbeszak�thatsz �s elmehetsz – d�nny�gte a l�ny.
- Granger, ne sz�rakozz velem… – mormolta Draco.
Hermione k�ts�gbeesetten n�zett a var�zsl�ra.
- Nem tudom igaz�n, hogy hogyan mondjam el.
- Csak v�gj bele! – biztatta a mardek�ros.
- Sz�val, amikor a Mung�ban m�sodszor t�rtem magamhoz, az az id�s gy�gy�t� volt a k�rteremben, aki reggel elengedett. Azt mondta, minden rendben van, �s mindketten j�l vagyunk. Azt gondoltam, r�lad besz�l, mert az els� alkalommal m�g nem tudt�k megmondani, mi van veled – a boszork�ny elhallgatott, majd egy nagy leveg�t vett �s folytatta –, amikor �rtetlenkedtem, a medim�gus azt mondta… azt mondta… - kezdett dadogni Hermione, mire a f�rfi fel�llt �s a n�h�z s�t�lt.
Term�szetes �s k�nnyed mozdulattal guggolt a boszork�ny el� �s a tenyer�t a n� combjaira sim�totta.
- Mit mondott neked a gy�gy�t�, Hermione?
- Azt mondta, hogy gyermeket v�rok.
A kimondott szavak ott lebegtek kettej�k k�z�tt. A boszork�ny f�lve n�zett a sz�ke var�zsl�ra, aki elmosolyodott �s a k�vetkez� pillanatban a karjaiba kapta a feles�g�t.
A griffend�les remegve simult az �lel� karokba �s m�lyen besz�vta az ismer�s citromos illatot.
Draco szil�rdan tartotta a feles�g�t �s egy puszit nyomott a homlok�ra, majd amikor Hermione feln�zett r�, megcs�kolta.
Ez a cs�k most nem szenved�lyes volt, hanem gyeng�d �s megnyugtat�. Benne volt az �g�ret, a v�gy �s az elfogad�s. Amikor az ajkaik sz�tv�ltak, a n� les�t�tte a szem�t.
- Haragszol? - k�rdezte halkan.
- Hogy haragszom-e? Hermione, olyan boldog vagyok, mint ezel�tt m�g soha! Lesz egy kis var�zsl�, aki tov�bb viszi a nevemet, akinek megtan�thatok mindent, amit tudok!
- Var�zsl�? Mi lesz, ha boszork�ny lesz? – m�r a n� is mosolygott.
- Akkor majd hajthatom el a h�zt�l a kezd� var�zsl�kat! – nevetett r� a f�rje.

**


El�rkezett Ron �s Luna esk�v�j�nek a napja. A sz�ke boszork�ny sz� szerint ragyogott a f�tyol alatt, ezzel is al�t�masztva, hogy nem csak pletyka, hogy ereiben v�la v�r is folyik. Luna, az �r�k bolondos, j�kedv� Luna, ha lehet, most m�g sz�lesebben mosolygott a bar�tn�ire, mint eddig. �tragyogta a boldogs�g.
Hermione �s Ginny is hamar �tvette a lelkesed�s�t �s �r�m�t. P�r pillanattal ezel�tt k�sz�ltek el Luna frizur�j�val, �s alig v�rt�k a boszork�nnyal egy�tt a bevonul�st.
Az esk�v� term�szetesen az Od�ban volt, a kertben �ll�tott�k fel a vend�gsereg r�sz�re a s�trakat. Az igen n�pes Weasley-fam�lia tagjai vid�man kurjongattak egym�snak, belevonva a j�kedv� besz�lget�seikbe a megh�vottakat �s a h�ziakat is. Xenophilius Lovegood el�sz�r nehezen tal�lta meg a hely�t, de miut�n meggy�z�d�tt arr�l, hogy semmilyen apr� (vagy nagyobb) var�zsl�ny sem fenyegeti, megnyugodott.
Draco legnagyobb b�nat�ra �t tal�lta Mr. Lovegood a legkev�sb� ideges�t� fiatalembernek a megh�vottak k�z�l, ez�rt vele kezdett besz�lgetni, majd ked�lyesen belekarolt a mardek�rosba, �s �gy s�t�ltatta a n�szn�p k�z�tt.
A sz�ke var�zsl�nak n�ha hangosan megcsikordult a foga. Meglepet�s�re Molly Weasley volt az, aki megmentette.
- Dr�ga Xenophilius! Csakhogy megtal�ltam! J�jj�n, kedvesem, lassan oda kell vezetnie a menyasszonyt az olt�rhoz! Draco, rem�lem nem haragszol meg, hogy elrabolom az �r�map�t!
- Nem, dehogy is, Mrs. Weasley! – felelt udvariasan a mardek�ros. – Megyek, megkeresem a feles�gemet! – felelte, majd vill�mgyorsan elt�nt a t�megben.

Hermione mosolyogva nyugt�zta f�rje felt�n�s�t.
- Uh, azt hittem, sosem szabadulok… – suttogta a griffend�les f�l�be �s p�r sz�val �sszefoglalta h�nyattat�sait Luna apja mellett.
A boszork�ny vid�man felnevetett.
- H�, semmi egy�tt�rz�s? - k�rdezte megb�ntott hangon Draco.
- �, dehogyisnem, a sz�vem szakad �rted!- nevetg�lt tov�bb Hermione . A mardek�ros r�villantott egy kev�sb� bar�ts�gos mosolyt, de amikor l�tta a feles�ge szem�ben csillog� kedvess�get, felengedett.
- Hermione Malfoy, egyszer sz�mon k�rek rajtad minden gonoszkod�st!
A boszork�ny b�lintott.
- �llok el�be!
Ginny �s Harry t�nt fel mellett�k.
- Olyan boldog vagyok –s�hajtott fel Ginny. – Annyira j�, hogy Luna �s Ron �sszeh�zasodnak!
- Ideje volt m�r megtenni�k ezt a l�p�st – �rtett egyet Hermione.
Harry somolyogva b�lintott.
- Val�ban. Ideje volt, hogy Ron is ig�ba hajtsa a fej�t. J�l mondom, Malfoy?
- Mi�rt is lenne neki jobb, mint nek�nk? – b�logatott a mardek�ros.
- H�, emberek, mir�l besz�ltek? – fordult cs�p�re tett k�zzel Ginny a f�rj�hez.
- Ne t�r�dj vel�k Ginny, ezt csak amolyan f�rfi csevej! – nevetett r� Hermione a bar�tn�j�re.
M�g biztosan folytatt�k volna az �v�d�st, de ekkor felcsend�lt az esk�v�i zene, amire mindannyian a bel�p� Luna fel� fordultak.
Xenophilius b�szk�n l�pegetett az olt�r fel� karj�n a l�ny�val, mindenki l�thatta a boldogs�got az arc�n.
Ron az olt�r el�tt �llt, v�rta a menyasszony�t, �s amikor j�vend� ap�sa �tadta neki Lun�t, sz�les mosoly ter�lt sz�t az arc�n.
Az esket�st v�gz� var�zsl� megk�sz�r�lte a tork�t �s megsz�lalt:
- Az�rt gy�lt�nk ma itt �ssze…


Amint Hermione meg�rezte Draco karj�t a derek�n, tov�bb m�r nem figyelt az esket� var�zsl� szavaira. Odad�lt a mardek�roshoz, lehunyta a szem�t �s a gondolataiba m�lyedt. A gyermekre gondolt, aki a has�ban n�vekedett, a m�g�tte �ll� var�zsl�ra, aki megv�ltoztatta az �let�t, a bar�taira, akiknek m�g nem mondta el a j� h�rt.
Amire feleszm�lt, az a Weasleyk ujjong�sa volt, amikor Luna �s Ron az els� hitvesi cs�kjukat v�ltott�k. A boszork�ny felnevetett �s �nk�ntelen�l tapsolni kezdett. Mindenhol boldog arcokat l�tott maga k�r�l, egyed�l Molly k�nnyezett, de � is a boldogs�gt�l.
Draco k�zels�ge megnyugtat�an hatott Hermion�ra. A f�rfi, ha lehet m�g jobban vigy�zott r�, mint egy�bk�nt. Hermione n�ha t�lz�nak �rezte az agg�d�s�t, de nem tudta jobb bel�t�sra b�rni a fiatal var�zsl�t.
Amikor elfoglalt�k a hely�ket az asztal mellett �s meghozt�k az els� fog�st, Hermione gyomra hangosan megkordult. Draco nem n�zett r�, de sz�lesen elmosolyodott. A griffend�lesnek esz�be jutott, hogy kor�bban, amikor a kast�lyban j�rt �gy, a f�rje teljes komolys�ggal azt mondta neki, ne �heztesse a kis j�vev�nyt. Hermione is elmosolyodott, majd enni kezdett.

28. fejezet