Draco m�r sokadszorra gondolta v�gig a Perspicax �ltal elmondottakat. Ami furcsa volt, hogy a l�ny egy emberi behatol�r�l besz�lt, akinek van egy m�s dimenzi�ban l�tez� seg�t�je. M�s dimenzi�… a var�zsl� nem tudta kiszedni bel�le, konkr�tan mire gondol.
Amikor pontos�t�st k�rt, csak annyit mondott a tiszt�n l�t�, hogy az egyik t�mad� nem ember.
A bejut�shoz megint Draco alakj�t vette fel az idegen, a nyomok erre utaltak, tal�n ezzel siker�lt megt�vesztenie a v�d�var�zst, b�r ebben a f�rfi k�telkedett. A k�ls� jegyekkel a h�ziman�kat ugyan meg lehet vezetni, m�g Grangert is, de egy b�b�jt nehezen. A m�sik seg�t�, aki nem ember, na, az lehet a bejut�s kulcsa.
Grangerr�l esz�be jutott a bagoly. H�vta is Silvert, de azt�n meggondolta mag�t. Minek zavarja a boszork�nyt? Biztosan j�l sz�rakozik a bar�tn�ivel. Az Od� biztons�gos a sz�m�ra, hiszen ott van Potter �s Weasley is, k�t j�l k�pzett auror.
Malfoy lassan fel�llt az asztalt�l. Patty azonnal megjelent.
- Befejezte a vacsor�t, fiatal�r?
- Igen Patty, k�sz�n�m.
- Hozhatok egy poh�r bort?
- Nem, ma kor�n visszavonulok.
- A kisasszony nem t�r haza?
- Nem Patty, a bar�tn�j�n�l alszik – felelte a f�rfi.
- �rtem. Akkor j� �jszak�t, uram!
- J� �jt, Patty, fek�djetek le Hattyvel, ma m�r nem lesz sz�ks�gem r�tok!
A man� halk pukkan�ssal t�vozott.

Malfoy odas�t�lt a kandall�hoz �s t�lt�tt mag�nak egy poh�r L�ngnyelv whiskyt. Az ital �gette a tork�t, de fel is meleg�tette.
Furcsa �ress�get �rzett, hogy Granger nem volt a kast�lyban. Hi�nyzott neki a besz�lget�s a vacsor�n�l, a mosolya, amikor megl�tja a desszertet… A f�rfi hat�rozottan megr�zta a fej�t.
F�radt vagyok, az�rt jut ilyesmi az eszembe. M�g hogy hi�nyzik Granger! Ugyan! Hiszen csak p�r hete jelent meg az �letemben �s val�j�ban m�g kevesebb id�t t�lt�ttem vele! Nincs is mi�rt hi�nyozzon! Azt sem tudom, hogyan fog viselkedni, ha hazaj�n! Merlinre, mi folyik itt? Mi�rt gondolok r�?
Esz�be jutott a legels� tal�lkoz�sa a tud�l�kos eminens Hermione Grangerrel, m�g akkor, amikor a Roxfortba ker�ltek. Aranyos volt a rengeteg, k�cos haj�val, okos szemeivel, ahogy �llt ott �s ny�ltan n�zett r�. Azt�n a Potterrel val� sikertelen bar�tkoz�si k�s�rlete ut�n m�r csak ellens�gekk�nt �lltak szemben egym�ssal. A k�z�s �r�ikon az agy�ra ment az okoskod�s�val, azzal, hogy szinte mindenb�l jobb volt n�la. Az �lland� k�nyvt�ri gubbaszt�sa �s az �lland� felk�sz�lts�ge viszont tetszett neki, de term�szetesen ezt nem mutathatta ki, hanem rendes mardek�ros szok�s szerint g�nyolta �rte. Pedig sokkal sz�vesebben dolgozott a l�nnyal az �r�kon, mint b�rmelyik m�sik di�kkal, mert Granger felk�sz�lt volt, alapos �s gyors. Nem kellett m�g arra is figyelnie, hogy nehogy valamit �sszekeverjen a t�rsa, ami f�leg Piton �r�j�n lett volna nagyon kellemetlen. T�bbsz�r l�tta, amikor a Roxfort kertj�ben a f�v�n �lve tanult, vagy a t�n�l a hatalmas polipot b�multa. N�ha m�r szinte �gy �rezte, k�mkedik a l�ny ut�n. Szerencs�re sosem volt egyed�l, Pansy vele tartott, �gy senki sem gondolhatta, hogy Grangert figyeli.
A f�rfi felhajtotta a marad�k whiskyt, letette a pohar�t �s a szob�j�ba ment.

**

Reggel Hermione frissen pattant ki az �gy�b�l �s r�gt�n az ablakhoz sietett. Csal�dottan vette tudom�sul, hogy nem �rkezett baglya Malfoyt�l �s igyekezett elhessegetni azt a r�mk�pet, hogy a sz�ke mardek�rossal valami t�rt�nt.
Biztos semmit sem tal�lt a Perspicax, az�rt nem j�tt bagoly. Gondolom sok�ig ott volt �s ez�rt sem j�tt �zenet. De akkor mi�rt remeg a gyomrom?
L�p�seket hallott a folyos�r�l, majd halk kopog�st �s Ginny hangj�t.
- Hermione, fenn vagy m�r?
- Igen – sietett ajt�t nyitni a l�ny. – J� reggelt, Ginny!
- J� reggelt! K�sz a reggeli!
Hermione mosolyogva l�pdelt a v�r�s haj� griffend�les mellett.
- J�l aludt�l?
- Mint a bunda – f�llentette, hiszen t�bbsz�r fel�bredt arra, mintha kopog�st hallott volna az ablak�n.
- Remek – v�laszolta Ginny, f�rk�szve n�zve bar�tn�j�re.
A barna haj� griffend�les arca fesz�lt volt �s bizony kiss� kialvatlannak is t�nt.

Amikor bel�ptek az �tkez�be, megcsapta az orr�t az elt�veszthetetlen mentaillat. Az asztaln�l Draco �llt, kez�ben egy k�v�scs�sz�vel.
- J� reggelt, Hermione!- k�sz�nt�tte udvariasan a l�nyt.
- J� reggelt! – mosolygott r� a n�.
Ginny l�tta, ahogy a fesz�lts�g elt�nik bar�tn�je arc�r�l.
Hmm. M�g hogy nem szerelmes! – gondolta kaj�nul. – Olyan csapd�ba s�t�lt bele ezzel a h�zass�ggal, amir�l nem is sejtette, hogy l�tezik! Ez�rt nem volt j� se Krum, sem az �n id�tlen b�ty�m!
Ami viszont Ginnyt is v�ratlanul �rte, az a var�zsl� arc�n t�rt�n� v�ltoz�s volt, amit a barna haj� griffend�les mosolya v�ltott ki. A mindig kim�rt �s fens�bbs�ges arckifejez�s elt�nt, �s valami k�zzel foghat� gyeng�ds�gnek adta �t a hely�t.
- Minden rendben van otthon? –k�rdezte a boszork�ny.
- Igen, nem volt semmi olyan, amit eddig ne tudtunk volna!
- A s�rgar�pa?
- Az is rendben, megtal�ltam az �regben.
Ginny d�bbenten n�zett egyikr�l a m�sikra, nem �rtette a t�mav�lt�st.
Draco �s Hermione felnevetett.
- Semmi baj, Ginny, majd egyszer elmes�lem – mondta a boszork�ny.
Ekkor meghallotta a fej�ben Malfoy hangj�t.
- Valahogy k�sz�nn�nk kellene egym�snak, nem gondolod?
- Mire gondolsz? – k�rdezett vissza.
- Merlinre, Granger, arra, ahogy a h�zast�rsak k�sz�ntik egym�st!
- �, igazad van. Kapsz egy puszit, rendben?
- Indulok �rte!
Malfoy letette a cs�sz�j�t �s a feles�g�hez s�t�lt. Amikor oda�rt �vatosan �t�lelte a boszork�ny derek�t, � pedig a f�rfi v�llaiba kapaszkodott. Draco lehajtotta a fej�t, Hermione pedig l�bujjhegyre emelkedve adott puszit az arc�ra. A var�zsl� viszonozta az �dv�zl�st. Mindez nem tartott tov�bb, mint t�z m�sodperc, de Ginny mosolyogva, mindent �rtve n�zte �ket.
- Elk�sz�tettem a k�v�d – sz�lalt meg a mardek�ros.
A l�ny r�mosolygott �s le�lt. Ginny t�r�lt–fordult, az asztalra a k�v� mell� kal�cs, vaj, tej, m�z, toj�s, sajt, sonka, keny�r is ker�lt.
- K�rlek, Draco, te is �lj le �s reggelizz vel�nk. Sz�lok Lun�nak is! –t�nt el Ginny.
A sz�ke var�zsl� Hermion�ra n�zett, aki b�lintott.
- �lj csak le, egy�l vel�nk. Ha a l�nyokat magad mell� �ll�tod, a fi�kkal sem lesz gondod.
A boszork�nyok hamar vissza�rtek.
- J� reggelt! – k�sz�nt�tte �ket Luna. – Micsoda finoms�gok!
A sz�ke boszork�ny minden teket�ria n�lk�l le�lt �s m�r kezdte is maga el� rakni a reggelit. Ginny m�g tett az asztalra egy kanna te�t, majd � is le�lt. Hermione el�sz�r Draco t�ny�rj�ra szedett az �telb�l, majd mag�nak.
- Te�t vagy tejet k�rsz? – k�rdezte a mardek�rost.
- Te�t k�rek, k�sz�n�m.
Lassan indult el a besz�lget�s, a var�zsl� �s a l�nyok egy ideig csak k�stolgatt�k egym�st, de azt�n szinte �szrev�tlen�l levette �ket a l�bukr�l a f�rfi. Udvarias volt �s humoros, igaz�n kellemesen elbesz�lgettek.
Amikor Harry �s Ron bel�ptek, azt l�tt�k, hogy a l�nyok �s a sz�ke var�zsl� t�k�letes harm�ni�ban reggeliznek, �s k�zben j�kat nevetnek.


Miut�n Harry �s Ron is elfoglalt�k a hely�ket a t�rsalg�s n�mileg akadozni kezdett. Malfoy seg�lyk�r�en n�zett Hermion�ra, aki �rtette a n�ma c�lz�st. Szinte �szrev�tlen�l terelte a besz�lget�s fonal�t �gy, hogy a h�rom f�rfi v�lem�nye felsz�nre ker�lj�n. Nem sok id� eltelt�vel, mikor az aktu�lis kviddics bajnoks�g megvitat�s�hoz �rtek, a h�rom boszork�ny elhagyta az �tkez�t. Az Od� el�tti f�ves ter�leten l�v� pavilonba mentek �s lehuppantak a hinta�gyra. Ginny mosolyogva n�zett a barna haj� griffend�lesre.
- Sz�p munka volt, Hermione!
A l�ny visszamosolygott.
- K�szi a seg�ts�get! Meg kell szokniuk, hogy Malfoyhoz tartozom �s ha j�v�k, akkor nagy val�sz�n�s�ggel vele teszem. Nincs kedvem hetente k�z�j�k �llni!
- Nem is kell, majd megszokj�k, de ehhez t�bb id�re van sz�ks�g�k. Mit ne mondjak, ezt a Malfoyt eddig nem ismertem – fordult Luna Hermion�hoz –, de nem tartana sok�ig, hogy megkedveljem!
- Lesz r� el�g alkalmad! – nevetett a l�ny – Minimum… - itt hirtelen elharapta a mondatot.
- Minimum? – csapott le r�gt�n Ginny.
- K�thetente j�nni fogunk hozz�tok, mint eddig is! – csavart egyet a l�ny a mondand�j�n.
Jaj ne! Majdnem elsz�ltam magam. Igaza van Malfoynak, ez nehezebb, mint gondoltam. Rem�lem, nem �lik egym�st csendesen odabenn Harryvel �s Ronnal.

Harry a t�voz� boszork�nyok ut�n n�zett, majd amikor biztos volt benne, hogy m�r nem hallj�k Drac�hoz fordult.
- Mit tal�lt a Perspicax?
- Semmi k�l�n�set, b�r azt megjegyzem, volt egy furcsa momentum.
Ron is �rdekl�d�ssel n�zett a mardek�rosra.
- Most mindent harap�fog�val kell bel�led kih�zni?
- Nem - r�zta meg a fej�t Draco –, csak nem is tudom, hogy mondjam. Azt mondta eg�sz pontosan, hogy van egy ember, aki maga a behatol� �s van egy m�s dimenzi�ban l�tez� seg�t�je. Azt, hogy ez mit jelent, nem �rulta el.
- M�s dimenzi�? Esetleg egy p�rhuzamos vil�g? – gondolkozott hangosan Harry.
- �, ez nagyon fantasztikus - felelte Ron.
- Nem tudom, Potter, de aggaszt, az biztos. Azt sem tudom, mi ellen kell v�dekeznem.
- Hermione �lland� megfigyel�s al� ker�l – sz�gezte le Harry –, r�d pedig sz�rok egy k�vet� b�b�jt.
- Nem szeretn�m kock�ztatni a behatol� elfog�s�t egy k�vet� b�b�jjal – felelte Draco. – Eddig is megv�dtem magam, ezut�n is megleszek a seg�ts�getek n�lk�l.
A f�rfi ezt most nem g�nyosan, hanem t�nyszer�en tudatta Harryvel. A fekete haj� griffend�lesben tisztess�ges harcot folytatott az auror, akinek a feladata a var�zsl�k v�delme, �s a roxfortos di�k, akit a sz�ke var�zsl� sokszor meg�tkozott.
- Malfoy, ez nem csak r�lad sz�l! – vetette k�zbe Ron – Hermione is veled �l. F�j, ez �gy kimondva nagyon g�zos!
Harry �s Draco elmosolyodtak Ron arckifejez�s�t l�tva, de hamar visszakomolyodtak.
- Weasley, egy sz�val sem mondtam, hogy ne v�dj�tek meg a kis bar�tn�t�ket, magamr�l besz�ltem! – felelte Draco flegm�n.
Harry kutat�an n�zte, hiszen neki nemr�g m�g arr�l besz�lt, hogy k�teless�ge megv�deni az asszony�t. Valami megv�ltozott az�ta? Esetleg �sszek�l�nb�ztek Hermion�val? Erre semmi sem utalt, amikor meg�rkeztek j� hangulatban tal�ltak mindenkit. Draco ott �lt a feles�ge mellett, r�luk lehetett volna megmint�zni a t�k�letes h�zasp�rt. A n� minden mozdulata szerelemr�l �rulkodott, ami kiss� meg is h�kkentette Harryt. Soha nem gondolta volna, hogy a l�ny Malfoy mellett tal�l megnyugv�st. Ha csak a p�r hete t�rt�nt besz�lget�sre gondol, amikor Hermione bejelentette v�gre nekik az esk�v�t… Akkor azt hitte, a l�ny szenved. Most �gy t�nik, hatalmasat t�vedett.
- Potter! – Malfoy keze integetett Harry orra el�tt - Visszat�rn�l?
- Itt vagyok - mondta m�rgesen Harry.
- Ez valami griffend�les dolog? – k�rdezte Malfoy – A m�ltkor Gr… Hermione is ezt csin�lta. Nektek ezt a r�vedez�st k�l�n�r�ban tan�tott�k?
Ron mindent megtett, de m�gsem b�rta visszafojtani a nevet�st. K�t d�bbent arccal n�zett szembe, az egyik Harry� a m�sik Drac�� volt.
- Ron! – sz�lt r� a bar�tja szemreh�ny�an.
- Bocs, Harry, de ez nagyon tal�l� volt! – odafordult Malfoyhoz – Ezt p�rszor velem is elj�tszott�k �s az a legszebb benne, hogy �szre sem szokt�k venni a kies�st!
A v�r�s haj� var�zsl� tov�bb hahot�zott. Malfoy sz�ja is felfel� g�rb�lt, majd bel�le is kit�rt a nevet�s. Harry p�r pillanatig tan�cstalanul n�zett egyikr�l a m�sikra, majd � is csatlakozott.
A h�rom boszork�ny kikerekedett szemmel hallgatta a kihallatsz� f�ktelen nevet�st.


Draco volt, aki bontotta az asztalt.
- Menn�nk kell, ma est�re hivatalos vagyok a Mung��rt tartand� j�t�konys�gi b�lba.
- Rendben, de tartsd nyitva a szemed!
- Nyitva tartom, Potter!
- Hermione is veled lesz? – k�rdezte Ron.
- Term�szetesen, hiszen a feles�gem.
- Vigy�zz r�.
A sz�ke komolyan b�lintott.
- Valaki j�n t�letek? Aki vigy�z Gr… Hermion�ra?
- Igen, oda k�ld�m George-ot. Viheti a menyasszony�t �gy legal�bb lesz egy k�z�s est�j�k – b�lintott Harry. – De az is lehet, hogy �n viszem el Ginnyt!
- Az m�g jobb lenne, nem �rezn� mag�t olyan elveszettnek Hermione sem!
- Majd megbesz�lem vele �s k�ld�k baglyot.
- Rendben. Akkor �n most megyek �s �sszeszedem a feles�gem.
A h�rom f�rfi kil�pett a h�zb�l.


**


Hermione idegesen k�sz�l�d�tt. Az illatos f�rd� valamennyire ellaz�totta, de m�g mindig rettegett az el�tte �ll� est�t�l. Mikor elj�ttek az Od�b�l, akkor mondta el Malfoy, hogy � az esti j�t�konys�gi b�l egyik f�v�dn�ke, �s ez�rt r�szt kell venni�k rajta. Az a megold�s fel sem mer�lt, hogy a l�ny otthon maradjon.
Visszagondolt a d�lut�nra.
- Granger, mondtam neked, hogy el kell j�nn�d velem bizonyos rendezv�nyekre. Nem kell f�lned, melletted leszek eg�sz este!
- Nem tudom, hogy az ilyen alkalmakon hogyan kell helyesen viselkedni – a l�ny a kezeit t�rdelve n�zett fel a sz�ke var�zsl�ra. – Nem szoktam ilyen b�lokra j�rni, a roxfortos b�l volt az utols� b�l az �letemben. Meg az els� is. Ott sem szerepeltem t�l f�nyesen, pedig ott Krumra figyelt mindenki, de te ut�lag m�g a ruh�mat is lecikizted…- �s a l�ny csak besz�lt, besz�lt, zavar�ban hol dadogva, hol olyan gyorsan, hogy Draco semmit sem �rtett meg bel�le.
Hirtelen elhat�roz�ssal k�zel l�pett a boszork�nyhoz �s mindk�t karj�t megragadta. Hermione meglepet�s�ben elhallgatott.
- Granger, nem kell semmi extr�t tenned, csak l�gy �nmagad. A roxforti b�lon pedig nem tett�l semmi rosszat �s gy�ny�r� is volt�l.
A l�nyban benne akadt a tiltakoz�s.
- Gy�ny�r�? �n? – k�rdezte f�lszegen.
- M�r megint kezded! – mosolyodott el a f�rje.
- Mit? – n�zett r� csod�lkozva a l�ny.
- B�kokat v�rsz.
- Jaj, Malfoy, mi�rt csin�lod ezt velem? – a l�ny �rezte, hogy elpirul. – Nem akarok bel�led b�kokat kicsikarni!
- Pedig nagyon �gy n�z ki a dolog. H�t legyen: ha hiszed, ha nem, meglepet�ssel veszem �szre nap, mint nap, hogy val�j�ban milyen sz�p vagy! A sz�ps�ged r�szben bel�lr�l fakad, a jellemedb�l �s a gondolkod�sodb�l, de a m�sik r�szt a k�ls�dben kell keresni, a hajadban, a szemedben, a mosolyodban, a…
- K�rlek, k�rlek, hagyd abba! – A n� �ntudatlanul tapasztotta a kez�t a mardek�ros sz�j�ra, akit meglepett Hermione �rint�se. – Csak az�rt mondod, hogy b�tors�got �nts bel�m, egy pillanatig sem gondolod komolyan – a hangja suttog�ss� tompult –, �rtem �n, hiszen neked ebben nagy tapasztalatod van, hiszen a Mardek�r hercege minden boszork�nynak el tudja csavarni a fej�t sz�p szavakkal, r�besz�l�ssel. De velem ezt nem j�tszhatod el, Draco, mert �n nem a szeret�d vagyok! R�m k�r az id�d vesztegetned, ha letelik az egy �v, �gy elmegyek, mintha itt sem lettem volna. – Hermione nem �rtette, ett�l mi�rt szorul �ssze a gyomra, de folytatta. – Sz�val, megk�rlek r�, ne j�tssz velem.
A f�rfi komolyan n�zett le a feles�g�re. Finoman levette a n� kez�t a sz�j�r�l, megford�totta �s gyeng�den megcs�kolta a k�zfej�t.
- Minden sz�t komolyan gondoltam, Granger! – ezzel sarkon fordult �s ott hagyta a meglepett boszork�nyt.

Hermione s�hajtva emelkedett ki a f�rd�k�db�l. Amire kil�pett a szob�j�ba, Hatty m�r v�rta.
- Miss. Hermione, sietn�nk kell, a fiatal�r m�rges lesz, ha nem lesz k�sz idej�ben! Mindig pontosan �rkezik mindenhova!
A h�ziman� k�zben m�r hozta is a l�ny ruh�j�t. Egy kir�lyk�k est�lyi volt, valami l�gy es�s� anyagb�l, ami remek�lt �llt a l�nyon, ott volt hangs�lyos, ahol kellett �s ott jav�tott visel�j�n, ahol arra sz�ks�g volt. A n� �lm�lkodva n�zte a t�k�rben azt az �ntudatos fiatal boszork�nyt, aki szembe n�zett vele. A fej�t hat�rozottan tartotta, az ajk�n egy sejtelmes mosoly j�tszott, a szeme csillogott.
Hatty gyorsan sz�ket tolt �rn�je al� �s nekil�tott frizur�t k�sz�teni a rakonc�tlan hossz� tincsekb�l. Negyed �ra alatt elk�sz�lt, �s Hermione legnagyobb meglepet�s�re teljesen profi fodr�sznak t�nt.
- Hatty, ez csod�san siker�lt! – n�zett mosolyogva a fiatal boszork�ny az apr� teremt�sre.
- K�sz�n�m, Miss. Hermione, rem�lem, a fiatal�r is el�gedett lesz! – a man� hangja tele volt �r�mmel.
Mint egy v�gsz�ra, kopog�s hallatszott Hermione ajtaj�n, majd lenyom�dott a kilincs �s a kiny�l� ajt�ban a f�rje sz�lalt meg.
- Bej�hetek?
- Persze – v�laszolta a l�ny csendesen.
A fiatal var�zsl� elismer�en n�zett a l�nyra.
- Remek�l n�zel ki, Granger! Hatty j� munk�t v�gzett a hajaddal!
- K�sz, Malfoy! Minek k�sz�nhetem a l�togat�st? – Hermione �rezte, hogy nem hangzott t�l bar�ts�gosnak, amit mondott, ez�rt kicsit finom�tani pr�b�lt. – �gy �rtem, mindj�rt k�sz vagyok �s indulhatunk!
- Akkor m�g id�ben j�ttem - a f�rfi m�g� l�pett �s egy nyak�ket mutatott fel neki a t�k�rben. – Ha megengeded, felcsatolom!
A griffend�les csak b�lintott. Amikor meg�rezte Malfoy ujjait a nyak�n, �gy �rezte, r�gvest t�zet fog a b�re. Lehunyta a szemeit �s �sszeszor�tott sz�jjal k�zd�tt a kellemes borzong�s ellen. A j�l ismert ment�s illat k�rbevette �ket, �sszevegy�lt a haj�b�l �rad� epres-van�li�s illattal.
A f�rfi keze alig �rezhet�en megremegett, azt�n m�r nem volt ott a l�ny nyak�n. A nyak�k s�lya meglepte Hermion�t. Amikor megl�tta a t�k�rben, elmosolyodott. Nagyon finom darab volt, k�l�nb�z� hossz�s�g� aranyl�ncocsk�k l�gtak a f� darabr�l, h�romsz�g alakot mint�zva. A l�ncok v�g�n egy-egy gy�m�nt foglalt helyet, a k�z�ps� leghosszabb sz�l pont a k�t keble k�z� simult. Mintha odam�rt�k volna a k�sz�t�sekor.
- Ez gy�ny�r� - n�zett Drac�ra a t�k�rben.
A f�rfi megbabon�zva figyelte az el�bb eml�tett k�z�ps� l�ncocsk�t, majd hirtelen elkapta a pillant�s�t a l�ny dekolt�zs�r�l.
Sz� n�lk�l ny�jtotta a szett m�sik darabj�t, a p�r f�lbeval�t. Hermione beillesztette �ket a f�l�be �s elmosolyodott az �sszhat�son. Remek�l �llt neki az �kszer. A k�vetkez� pillanatban Draco m�r mellette �llt �s az utols� darabot, egy karl�ncot csatolt a csukl�j�ra.
- M�g sosem volt ennyi �s ilyen �kszer rajtam – suttogta a l�ny.
- Majd hozz�szoksz. Most pedig, ha k�szen vagy, ak�r indulhatn�nk is – n�zett r� a mardek�ros.

12. fejezet