12. fejezet: Minden k�r bez�rul



�jf�lt �t�tt az �ra, de Drac��k m�g mindig nem tudtak semmit arr�l, hol tartj�k fogva a l�nyukat. Elmondtak mindent Harrynek, aki azonnali kutat�st rendelt el Alston Ellwooddal kapcsolatban.
N�h�ny �r�val k�sõbb m�r mindent tudtak a f�rfir�l �s csal�dj�r�l. Alston egy r�gi m�ltra visszatekintõ aranyv�rû csal�d �r�k�se volt. Az Ellwoodok nem rendelkeztek akkora hatalommal �s befoly�ssal, mint a Malfoyok, a Blackek, vagy ak�r Zambini�k, �m vagyonuk miatt õk is helyet kaptak az elõkelõ fam�li�k k�z�tt.
A f�rfi h�rom �vvel volt idõsebb Luciusn�l �s elz�rk�z� �letvitele miatt soha nem mozogtak azonos k�r�kben, �gy t�rt�nhetett, hogy Draco sz�m�ra ismeretlen volt Alston.
A fia, Brian ugyan csak egy �vfolyammal j�rt alatta �s mardek�ros volt, �m mindkettej�knek megvolt a maga t�rsas�ga �s az �vek alatt egyszer sem elegyedtek sz�ba egym�ssal. Csak annyira eml�kezett a fi�r�l, hogy �tlagos k�pess�gû, visszah�z�d� fi� volt.
Azt viszont m�g a miniszt�riumban sem siker�lt kider�teni, hogy hol rejtõzhet a f�rfi, mivel Voldemort hal�la ut�n elkobozt�k a csal�d vagyon�nak nagy r�sz�t �s a birtokot is. Alston ellen �rv�nyes letart�ztat�si parancs volt �rv�nyben, �m az �vek sor�n nem siker�lt elkapni õt, �gy az �gye sz�p lassan elvesztette fontoss�g�t az �jabb bûn�zõkkel szemben.
Folyton v�ltoztatta a rejtekhely�t, megszak�totta a kapcsolatot minden ismerõs�vel �s m�g arra is �gyelt, hogy az adott helyen ne haszn�ljon m�gi�t, ami alapj�n az aurorok k�pesek lenn�nek megtal�lni õt.


– Az nem lehet, hogy nem siker�lt megtudnotok semmi hasznosat! – esett k�ts�gbe Hermione.
Harry n�h�ny perce osztotta meg vel�k az inform�ci�kat.
– M�g nem siker�lt mindent �tvizsg�lni. Tal�n tal�lnak valamit, ami seg�thet – pr�b�lta vigasztalni bar�tj�t a „kis t�l�lõ”.
– Elegem van a v�rakoz�sb�l. F�l nap alatt nem jutottunk semmire, k�zben Ellwood ki tudja, mit csin�lt Sophie-val – csuklott el Hermione hangja.
– Ne mondj ilyeneket – szor�totta meg feles�ge kez�t Draco. – A l�nyunknak nem fog baja esni!
– Hogy lehetsz ebben ilyen biztos? Telnek az �r�k, �s m�g mindig nem tudjuk, hol lehet – mondta k�nnyes szemmel a nõ. F�rje nem b�rta tov�bb n�zni, ahogy szenved. Tenni kellett valamit, b�rmit, csak hogy v�gre v�get �rjen ez az õr�let.
Mag�hoz h�zta õt �s lecsapott az ajkaira. Nem �rdekelte, ki l�thatja õket, kiûzte fej�bõl a k�lvil�got. Feles�ge szorosan hozz�simult �s szenved�lyes viszonozta a cs�kot, mintha csak az �lete m�lt volna rajta.
Az aggodalom �s k�ts�gbees�s, amin osztoztak, k�zelebb hozta õket egym�shoz. Mindkettej�knek sz�ks�ge volt arra, hogy �rezze, nincs egyed�l.
Olyannyira mag�val ragadt�k õket az �rz�seik, hogy csak az egyre hangosabban felhangz� torokk�sz�r�l�s hangja hozta õket vissza a val�s�gba.
Hermione zavartan elh�z�dott a f�rj�tõl.
– Igaz�n �r�l�k, hogy �jra ilyen k�zel �lltok egym�shoz, de ezt, ha lehet, ink�bb ne elõttem csin�lj�tok – jegyezte meg Harry eln�zõ mosollyal.
– Ha ennyire zavar, ak�r magunkra is hagyhatt�l volna – v�gott vissza Draco.
– Ahelyett, hogy velem k�tekedsz, ink�bb vidd fel Hermion�t, hogy lepihenjen – tan�csolta a r�gi j� bar�t. Amikor �szrevette, hogy a nõ tiltakozni k�sz�l, gyorsan folytatta. – Ne mondd, hogy nincs r� sz�ks�ged, hiszen l�tom, mennyire f�radt vagy. Azzal nem seg�tesz senkinek, ha eg�sz �jjel �bren vagy.
– Igaza van, dr�g�m. Jobb lenne, ha felmenn�nk – �rtett egyet az exmardek�ros �s karjaiba v�ve a f�radt nõt, elindult vele a l�pcsõ fel�.
Harryt n�ha m�g mindig meglepte a szeretet �s gyeng�ds�g, amivel iskolai riv�lisa viselkedett Hermion�val szemben. A mosoly, ami a csipkelõdõ p�ros l�tt�n megjelent az arc�n elhalv�nyult, amikor Sophie-ra gondolt.
– Nagyon rem�lem, hogy nem fogunk elk�sni – mondta halkan, azt�n megfordulva a kandall� fel� indult.

 

Sophie egyre jobban f�lt. M�r teljesen bes�t�tedett, a szob�ban pedig nem volt l�mpa, �gy k�rbevette õt az ijesztõ, ismeretlen s�t�ts�g.
Ha a sz�lei most itt lenn�nek, biztosan magukhoz �leln�k, �s mes�ket olvasn�nak neki, am�g el nem alszik. Azt�n f�l�lomban m�g �rezn�, ahogy az apuk�ja �s anyuk�ja egy-egy puszit nyom a homlok�ra �s azt suttogj�k, hogy szeretik…
Most viszont nem voltak a sz�lei. Egy gonosz b�csi nem engedte õt haza �s m�g szeg�ny Kate-et is b�ntotta, pedig csak kedves akart lenni vele.
Nem �rtette, mi�rt t�rt�nt mindez, csak azt tudta, hogy f�l �s nem v�gyik semmi m�sra, csak hogy �jra otthon lehessen. Szemei k�nnybe l�badtak �s apr� kezeivel �tkarolta a felh�zott t�rdeit.
Az �gy k�zep�n gubbasztva v�rta, hogy v�gre elj�jj�n a reggel. A kimer�lts�g azonban erõsebbnek bizonyult a f�lelemn�l, �gy v�g�l a kisl�nyt elnyomta az �lom. Utols� gondolata az volt, hogy reggel, amikor fel�bred, a sz�lei tal�n m�r mellette lesznek.

 

Hermione az ablakon betûzõ f�nyre �bredt. Az õt k�r�lvevõ melegs�g kellemes biztons�g�rzetett keltett benne. Egy�ltal�n nem akart felkelni.
Lassan visszat�rtek az eml�kei a tegnapi napr�l, amitõl azt�n azonnal felpattantak a szemei. Meglepõdve l�tta, hogy szorosan Drac�hoz simul, feje a f�rfi v�ll�n pihent, karja pedig meztelen mellkas�n.
Felpillantott a mellette pihenõ f�rje arc�ra. Ugyanolyan j�k�pû �s vonz� volt, mint mindig, de �lm�ban kicsit ell�gyultak a von�sai �s arc�n nyoma sem volt a m�skor annyira jellemzõ kiismerhetetlen �larcnak. Most csak õt l�tta, Draco igazi arc�t.
Mozgol�d�s�ra a f�rfi is fel�bredt. Amikor a sz�rke �riszek az õ szemeibe f�r�dtak, Hermione �rezte, hogy elveszett.
– J� reggelt! – k�sz�nt vonz�an rekedtes hangon f�rje.
– J� reggelt!
– Hogy vagy? – �rdeklõd�tt, mik�zben kisim�tott egy k�sza tincset feles�ge arc�b�l.
– Megvagyok. Agg�dom Sophie-�rt – felelte keserûen a nõ.
Draco arca megkem�nykedett. A gyilkos tekintet, ami szemeiben megjelent, nem �g�rt semmi j�t annak, aki �rtani mer a l�nyuknak.
– Kelj�nk fel. Lehet, hogy Harry m�r megtudott valamit – �lt fel Hermione.
– Igazad van, menj�nk.

 

Sophie nyikorg� hangra �s ed�nycs�rg�sre �bredt. Ijedten fel�lt, �m r�gt�n megnyugodott, amikor �szrevette, hogy Kate j�tt be hozz�.
– Sajn�lom, ha fel�bresztettelek. Hoztam neked egy kis reggelit – mondta kedvesen mosolyogva �s letette a kisl�ny el� a t�lc�t.
– De mi lesz, ha az a b�csi megtudja? – k�rdezte a kisl�ny. Nem akarta, hogy Kate miatta ker�lj�n bajba.
– Ne agg�dj, Alston nincs itt. Nemr�g elment n�h�ny �r�ra. Azt mondta, hogy el kell int�znie n�h�ny dolgot.
Sophie megk�nnyebb�lten b�lintott, majd nekil�tott a t�ny�ron l�võ r�ntott�nak. Mivel tegnap d�lelõtt �ta semmit sem evett, m�r nagyon �hes volt.
Miut�n befejezte, megt�r�lte a sz�j�t a szalv�t�val �s �jra a nõ fel� fordult.
– K�sz�n�m, ez nagyon finom volt.
– Sz�vesen – mosolygott r� melegen az asszony. – Csak azt sajn�lom, hogy nem tehetek �rted t�bbet – mondta mik�zben kez�be vette a t�lc�t, ami p�r pillanattal k�sõbb eltûnt.
– Nah�t! Ezt hogy csin�ltad? – faggatta Sophie k�v�ncsian.
– �, ez semmis�g. K�pes vagyok kisebb dolgokat p�lca n�lk�l teleport�lni.
– Akkor engem is haza tudn�l k�ldeni?
A nõ b�natosan megr�zta a fej�t. – Nem. Ahhoz a p�lc�mra is sz�ks�gem lenne. De ha n�lam is lenne, a h�zat v�dõ Fidelius bûb�jon �s a v�dõvar�zslatokon akkor sem tudn�k senkit sem elk�ldeni m�shova.
Egy darabig mindketten hallgattak, azt�n Kate hirtelen �tlettõl vez�relve felpattant. Mielõtt elhagyta volna a szob�t, visszafordult. – Azonnal visszaj�v�k. V�rj meg itt!


N�h�ny perccel k�sõbb egy kis pap�rral t�rt vissza a szob�ba.
– B�r a Fidelius bûb�j miatt nem tudn�m megadni senkinek a c�m�nket, de Alston, mint titokgazda megteheti. �rt n�h�ny lapot a biztons�g kedv��rt, ha sz�ks�g lenne arra, hogy valakinek megadja a tart�zkod�si hely�t. Ha ezt elolvass�k a sz�leid, tudni fogj�k, hol keressenek.
– Rendben – b�logatott a kisl�ny.
Kate lehunyta a szemeit �s erõsen koncentr�lt a Malfoy k�ri�ra. B�r ilyen t�vols�gra m�g sohasem pr�b�lt meg teleport�lni b�rmit is, rem�nykedett benne, hogy nem vall kudarcot. Nem akarta, hogy Sophie-nak b�nt�d�sa essen, m�rpedig Alston biztosan nem fogja csak �gy elengedni õt.
B�r az ut�bbi idõben egyre jobban f�lt a f�rj�tõl, nem hagyhatta, hogy egy gyermek szenvedjen Alston hib�i�rt. M�g mindig rettenetesen f�jt neki fia elveszt�se �s nem k�v�nta senkinek, hogy ezt az �rz�st �t�lje.
Amikor �jra kinyitotta a szemeit, tenyer�rõl eltûnt a pap�r. Csak rem�lni tudta, hogy c�lba �r az �zenet.

 

– Gazd�m – hajolt meg Gonky.
– Mi az? – k�rdezte Draco t�relmetlen�l. A k�r�lm�nyekre val� tekintettel nem volt a legjobb hangulatban.
– Ez az �zenet nemr�g �rkezett – adott �t a h�ziman� egy kis, gyûr�tt pap�r fecnit.
A f�rfi elõsz�r �rtetlen�l n�zett az �zenetre, amiben csak egy c�m �llt. Azt�n megford�totta a lapot, amin csak egy mondat szerepelt: K�rem, j�jjenek Sophie-�rt!
– Hermione – ki�ltott fel Draco izgatottan.
– Mi t�rt�nt? – sietett hozz� a feles�ge.
– N�zd! – adta �t neki a pap�rt.
A nõ gyorsan �tfutotta, majd boldogan f�rje nyak�ba ugrott. – V�gre tudjuk, hol van!
– Azonnal elindulok �rte. Te maradj itt.
– Ugye nem gondolod komolyan, hogy hagylak egyed�l elmenni? Sophie az �n l�nyom is. K�l�nben is, sz�lnunk kell Harrynek is.
– Mirõl kell sz�lnotok Potternek? – hallatszott m�g�tt�k.
Mindketten meglepetten fordultak meg.
– Perselus! Siker�lt r�j�nn�nk, hol tartj�k fogva a l�nyunkat – �js�golta Hermione.
– Akkor pont j�kor �rkeztem – mondta Piton, majd kivette a nõ kez�bõl az �zenetet �s elolvasta a c�met. – Draco, induljunk!
– De �n… – kezdett �jabb tiltakoz�sba a nõ, �m a b�jitalmester leintette.
– R�d itt van sz�ks�g! Sz�lj az auroroknak �s mutasd meg nekik a c�met.
– J�l van. De �g�rj�tek meg, hogy vigy�ztok magatokra – n�zett r�juk Hermione agg�dva.
Draco v�gigsim�tott feles�ge arc�n. – Ne agg�dj, nem lesz semmi baj. �ps�gben hazahozzuk Sophie-t – mondta, majd megfordult �s keresztapja ut�n indult, hogy hoppan�ljon.

 

Egy erdõh�z k�zeli tiszt�sra �rkeztek. A vid�k kihaltnak tûnt, csup�n egy f�ld�t szelte kett� a ter�letet. Figyelmesebben k�rben�zve �szrevett�k a f�k k�z�tt megb�j�, kisebb h�zat. K�v�lrõl el�g lelakottnak �s gondozatlannak tûnt.
P�lc�jukat elõre szegezve k�zeledtek hozz�, �m egy l�thatatlan burok meg�ll�totta õket.
– V�dõvar�zslatok – suttogta Piton. – Amint hat�stalan�tjuk õket, Ellwood tudni fogja, hogy itt vagyunk, ez�rt igyekezn�nk kell. Az is lehet, hogy az eg�sz csak egy csapda.
– Nem �rdekel! Ha ak�r egy kis rem�nysug�r is van arra, hogy Sophie ott van, akkor bemegyek.
Keresztapja b�lintott, majd a l�thatatlan burokra szegezte a p�lc�j�t. – K�sz�lj! Amint hat�stalan�tottam õket, m�r indulj is.
Draco sz�m�ra �rthetetlen var�zsig�ket kezdett mormolni, amitõl a h�z v�delme elõsz�r csak l�that�v� v�lt, azt�n sz�p lassan elhalv�nyult. Amint ezt �szrevette, m�r rohant is az �p�let fel�.
T�relmetlen�l berobbantotta a bej�rati ajt�t. M�g erõsebben markolva p�lc�j�t bel�pett a h�zba. Mindenre felk�sz�lve bel�kte az elsõ ajt�t jobbra, de nem tal�lt senkit.
Ahogy egyre beljebb haladt, nyom�ban Pitonnal, egyre t�relmetlenebb lett. Hol van m�r Sophie?


Azt�n �jabb ajt�n nyitott be �s megl�tta õt. Egy idegen nõ volt vele, akire azonnal p�lc�t szegezett. – Ne mozduljon! – ki�ltotta neki. – Kicsim, j�l vagy? – ment oda a l�ny�hoz �s �t�lelte, mik�zben f�l szemmel az asszonyt figyelte.
– Apa! Annyira f�ltem – zokogta a kisl�ny.
– Most m�r minden rendben lesz – h�zta õt mag�hoz szorosan Draco.
Sophie feln�zett r�, majd Kate-re n�zett. – Ne b�ntsd õt, apu! Õ seg�tette nekem.
Ek�zben Perselus is csatlakozott hozz�juk. – Mrs. Ellwood – biccentett a nõnek.
– Mr. Piton – viszonozta az �dv�zl�st Kate.
– Õ lenne Brian anyja? – k�rdezte Draco. – Akkor hogy lehet, hogy nem ismerted õket? – n�zett keresztapj�ra.
– Briant �s az anyj�t ismertem, de Alstonnal sohasem tal�lkoztam. Ha valami�rt besz�lnem kellett a sz�lõkkel, mindig csak Mrs. Ellwood j�tt el, a f�rje n�lk�l.
– K�rem, menjenek �s vigy�k magukkal a kisl�nyt, mielõtt…
– Ejnye, Kate, h�t �gy kell viselkednie egy rendes asszonynak? – szak�totta f�lbe az ajt�ban �ll� f�rj a mondatot. – De nem is baj, hogy �gy alakult. V�gre v�gezni tudok Malfoyjal, an�lk�l, hogy b�rki is az utamba �lljon – ter�lt el arc�n az eszelõs vigyor.
P�lc�j�t Drac�ra szegezte �s mielõtt m�g b�rki mozdulhatott volna, kilõtt egy narancss�rga �tkot, pont olyat, amivel Hermion�t is eltal�lta.


A bûb�j azonban nem �rte el kiszemelt �ldozat�t, mert egy v�ratlanul megjelenõ v�dõpajzs megakad�lyozta benne �s a f�rfi kez�bõl kirep�lt a p�lc�ja.
– Ez meg… hogyan? – n�zett k�rbe �rtetlen�l Alston. �rezte, ahogy valami a h�t�nak nyom�dik.
– Nem hagyom, hogy m�g egyszer b�ntsa a csal�dom – szegezte neki a p�lc�j�t Hermione.
– Anyu! – ki�ltotta Sophie boldogan. A nõ r�mosolygott ellens�g�k h�ta m�g�l.
– Maga meg hogy ker�lt ide?
– K�vettem a f�rjem. Ne pr�b�lkozzon semmivel, mert az aurorok k�r�lvett�k a h�zat. T�bb� nem menek�lhet.
Legnagyobb meglepet�s�re Alston harsogva felnevetett. – Ezek szerint m�r nincs vesztenival�m – mondta �s kihaszn�lva a nõ pillanatnyi figyelmess�g�t megp�rd�lt �s maga el� r�ntotta õt. Hermione p�lc�j�t r�szegezve h�tr�lni kezdett. – Ha b�rki is megmozdul, b�cs�t mondhatnak neki.
– Engedje el õt! Maga v�gig engem akart – gyõzk�dte Draco. Nem b�rta volna elviselni, ha valami baja esik a feles�g�nek.
– Vissza fogok j�nni, hogy bossz�t �lljak a fiam�rt.
– Nem a f�rjem hib�ja volt, hogy meghalt, hanem a mag�� – mondta Hermione, mik�zben pr�b�lt kiszabadulni az erõs karok szor�t�s�b�l.
– Hallgass! Azt sem tudod, mirõl besz�lsz – sziszegte neki Alston.
– De igen! Drac�t ki�ltotta ki bûnbaknak a fia hal�l��rt, pedig maga t�rt�nt minden! Ha nem l�p be a hal�lfal�k k�z�, Brain m�g most is �lne!
A f�rfi ezt hallva d�h�sen ell�kte mag�t�l Hermion�t. – Ez�rt megfizetsz, te kis…
Szavai elhaltak, szemei d�bbenten elkerekedtek, ahogy meg�rezte mellkas�ban a sz�r� f�jdalmat. Feln�zett �s l�tta, ahogy Piton r�szegezett p�lc�val �ll, majd h�tra zuhant.
– Dr�g�m, j�l vagy? – sietett feles�g�hez Draco.
A nõ meg akarta nyugtatni õt, �m v�ratlanul els�t�t�lt elõtte minden.

 

Az elsõ, amit Hermione meg�llap�tott, amikor mag�hoz t�rt, hogy k�rh�zban van. Nem �rtette, mi�rt ker�lt ide, hiszen nem s�r�lt meg.
– Hogy �rzed magad? – k�rdezte az �gya mellett �lõ Piton.
– Utolj�ra akkor voltam ilyen gyenge, amikor megsz�ltem Sophie-t – felelte gyenge hangon.
– Ezek szerint eml�kszel a l�nyod sz�let�s�re?
Hermione b�lintott, azt�n lassan felfogta, mire akar kilyukadni a b�jitalmester. Tiszt�n l�tta maga elõtt az �jsz�l�tt kisbab�t �s arra a m�rhetetlen boldogs�gra is eml�kezett, amit akkor �rzett, amikor elõsz�r a kez�be vehette õt. – Igen – v�laszolta k�nnybe l�bad� szemekkel.
V�gre minden esz�be jutott. A Grimmauld t�ren t�lt�tt utols� h�napok, a v�gsõ csata, azt�n a randev�k Drac�val, majd az esk�võj�k.


– Dr�g�m, minden rendben? – l�pett be f�rje az ajt�n. – Besz�ltem a gy�gy�t�val �s azt mondta, nem s�r�lt�l meg – mondta �s le�lt az �gy mellett �ll� m�sik sz�kre.
Hermione megszor�totta a kez�t. – Eml�kszem, Draco! Az egy�tt t�lt�tt �vekre, a l�nyunkra… mindenre!
– Komolyan? De ez hogy lehet? – d�bbent meg a f�rfi.
– Azt hiszem, �n tudom a v�laszt – jegyezte meg Piton. – A mem�ri�j�t blokkol� �tok csak akkor szûnik meg, ha az, aki kimondta, visszavonja, vagy ha az illetõ meghal.
– Ezek szerint, amikor meg�lted Ellwoodot…
– … megszûnt a bûb�j hat�sa is. Pontosan.
– Sophie hol van? – n�zett k�rbe Hermione.
– Megvizsg�lt�k �s mivel nem akartam, hogy agg�djon, megk�rtem Pansy�kat, hogy vigy�zzanak r�, am�g haza megy�nk.
– �s Mrs. Ellwooddal mi t�rt�nt?
– Potter�k bevitt�k kihallgatni. Mivel õ nem vett r�szt a f�rje �gyeiben, �gy el fogj�k engedni – felelte Piton. – Most, hogy l�tom, minden rendben, visszat�rek az iskol�ba. Ha sz�ks�ged lenne r�m, tudod, hol tal�lsz – mondta a nõnek.
– K�sz�n�nk mindent, Perselus!
Miut�n magukra maradtak, Draco k�zelebb hajolt feles�g�hez. – T�nyleg eml�kszel mindenre?
Hermione elmosolyodott �s egy kez�t felemelve v�gigsim�tott f�rje arc�n. – Szeretlek.
A sz�rke szemek boldogan felragyogtak, �s mielõtt a f�rfi megcs�kolta volna õt, csak ennyit suttogott: – �n is szeretlek t�ged, dr�g�m.



6 �vvel k�sõbb



– Scorpius Malfoy, azonnal gyere ide! – ki�ltotta Hermione.
N�gy �ves kisfia huncut mosollyal az arc�n szaladt ki a konyh�b�l egyenesen apja dolgoz�szob�ja fel�.
Bel�kve a r�snyire nyitott ajt�t berohant.
– Apu – ki�ltotta �s Draco sz�ke m�g� menek�lt.
– H�, kis�reg, mit csin�lt�l m�r megint? – k�rdezte a f�rfi h�tra fordulva.
Ebben a pillanatban jelent meg az ajt�ban az anyja.
– A fiad megint elcsent n�h�ny s�tem�nyt vacsora elõtt – s�hajtotta lemond�an a nõ.
– Scorp, fogadj sz�t any�dnak – feddte meg õt Draco. Az arc�ra ki�lõ cinkos mosolyt a m�g�tte �ll� feles�ge m�r nem l�thatta.
– Gonky – sz�l�totta Hermione a h�ziman�t.
– Igen, asszonyom? – jelent meg man�.
– K�rlek, vidd fel Scorpiust �s mosdasd meg vacsora elõtt.
– Igenis – mondta Gonky �s a fiatal �rfit k�zen fogva elhoppan�lt.


A nõ f�rj�hez s�t�lt �s mag�t�l �rtetõdõ term�szetess�ggel az �l�be �lt.
– Nem gondolod, hogy kicsit t�lz�sba viszed a fegyelmez�st? – k�rdezte Draco.
– Ha m�r te annyira elk�nyezteted a gyerekeinket, k�nytelen vagyok �n betartatni a szab�lyokat. Elv�gre nem akarjuk, hogy olyan bek�pzeltek legyenek, mint te volt�l – k�t�zk�d�tt Hermione. – Egy�bk�nt van n�lam valami, ami �rdekelhet.
– Szerintem is – sim�tott v�gig a h�t�n a f�rfi �s k�zelebb h�zta õt.
A nõ nevetve szabad�totta ki mag�t. – �n most nem arra gondoltam, hanem erre – mondta �s zseb�bõl elõh�zott egy levelet.
– Sophie �rt?
– Bizony – b�logatott a nõ.
Draco �tvette tõle a bor�t�kot. Amikor megford�totta, l�tta, hogy m�r fel van bontva.
– Azt hittem, egy�tt bontjuk ki.
– Most nem az a l�nyeg. K�v�ncsi voltam, hogy melyik�nknek lesz igaza – legyintett Hermione. – Olvasd el!
A f�rje kihajtogatta a pergamenlapot.

Dr�ga anya �s apa!

Sajn�lom, hogy csak ma �rok, de tegnap este az �vnyit� lakoma ut�n m�r nagyon f�radt voltam.
Annyira izgalmas itt minden! Ahogy mes�lt�tek, minket is Hagrid vitt cs�nakokon a kast�lyhoz. James k�pes volt ugr�lni, amitõl Blake-kel egy�tt majdnem beleest�nk a v�zbe! Szerencs�re Hagrid m�g idõben �szrevette, hogy mire k�sz�l, �gy r�sz�lt.
Nagyon izgultam a beoszt�si cerem�nia elõtt, az utols�k k�z�tt ker�ltem sorra. A Teszlek S�veg el�g sok�ig t�prengett azon, melyik h�zba osszon, de v�g�l d�nt�tt. Tudj�tok, hova ker�ltem? A Hugrabugba!

– Micsoda? – h�rd�lt fel Draco, �m feles�ge csak intett, hogy olvassa tov�bb.

Na j�, ezt csak viccnek sz�ntam, rem�lem apa, nem kapt�l sz�vrohamot! Val�j�ban a Mardek�rba ker�ltem, Blake-kel egy�tt.

– Ez egy�ltal�n nem volt vicces – h�zta el a sz�j�t a f�rfi.
– �, dehogynem – vigyorgott r� Hermione.
Draco folytatta az olvas�st.

James term�szetesen a Griffend�lbe ker�lt, de megnyugtatott, ettõl m�g ugyan�gy bar�tok maradunk majd.
Ma voltak az elsõ �r�ink �s �tv�ltoztat�stanon McGalagony professzor megdics�rt, mert t�bb k�rd�s�re is tudtam a v�laszt. Azt mondta, ugyanolyan okos vagyok, mint anya.
Megismerkedt�nk a h�zvezetõ tan�runkkal is. Miss Palmer nagyon kedves �s seg�tõk�sz, õ tan�tja majd a B�jitaltant is.
M�g Kate-nek is meg�g�rtem, hogy �rok, ez�rt z�rom soraimat.

Szeretettel: Sophie

U.I.: Puszilj�tok meg Scorpot a nevemben!


Draco letette a levelet az asztal�ra. Ezek szerint a l�nya mardek�ros lett, mint ahogy azt v�rta.
– Ezek szerint �n nyertem – mosolygott �nel�g�lten feles�g�re.
– Igen, �gy tûnik.
– Ugye tudod, hogy ma este behajtom rajtad a tartoz�st.
– Rem�nykedtem benne – karolta �t f�rje nyak�t Hermione �s k�zelebb hajolva megcs�kolta õt.


 

V�gsz�


El�rkezt�nk a t�rt�net v�g�hez. Ez volt �letem elsõ Draco/Hermione p�ros�t�s� t�rt�nete. Szeretn�k k�sz�netet mondani minden kedves olvas�nak �s azoknak is, akik m�g kritik�ikkal is megtiszteltek.
Egy nagy �lel�ssel �s �r�k h�l�val tartozom b�t�mnak, Luna_L-nek, aki tan�csokkal l�tott el �s mindig gyorsan �s megb�zhat�an dolgozott.
K�rlek titeket, m�g utolj�ra �rjatok, hogy tetszett a fejezet! K�sz�n�m! :)

Kritik�t a vend�gk�nyvbe v�rok, ha tetszett a t�rt�net k�rlek mindenk�ppen �rd meg, hogy tov�bb�tani tudjam az az �r� fel�. K�szi. :)