|
Egy vratlan tlet
2012.02.16. 16:26
A szerz megjegyzse: Azt hiszem a cm magrt beszl. J olvasst hozz! :)
6. fejezet: Egy vratlan tlet
A reggeli vidman telt. Sophie nagyon rlt az õ „Pers bcsijnak”, mert mr rg ltogatta meg õket utoljra.
Hermione nem gyõztt csodlkozni azon, hogy az ltala mogorva embernek ismert frfi milyen trelmesen vlaszolgat lnya krdseire.
– Hermione, szerettem volna krdezni tõled valamit, de taln nem ez a legmegfelelõbb pillanat – kezdte Piton.
– Mondd csak, nyugodtan – nzett r rdeklõdve a nõ.
– Az a helyzet, hogy Lumpsluck professzor nhny napja szlt, hogy a kvetkezõ vben szeretne visszavonulni a tantstl, ezrt tallnom kell egy j bjitaltan tanrt. Õszintn szlva, annak rlnk a legjobban, ha te lennl az. Lenne kedved hozz?
Hermione csodlkozva nzett a frfira. – n? Bjital tanr? De ht el sem vgeztem az akadmit – tiltakozott.
– Drgm, miutn Sophie megszletett, levelezõn elvgezted a kpzst. Perselus segtsgvel mg a bjitalfõzs mesteri fokozatt is megszerezted – magyarzta Draco.
– , tnyleg? – krdezte hitetlenkedve a nõ.
– Anyu, nem is emlkszel r? Az hogy lehet? – szlt kzbe Sophie.
– Csak kicsit sztszrt vagyok mostanban, de mr emlkszem – felelte Hermione. Nem akart hazudni a lnynak, de jobb, ha nem tud arrl, mi trtnt.
– Akkor elvllalod? Nem szeretnm, ha valami kpzetlen, vagy tehetsgtelen ember oktatn a trgyat, ezrt gondoltam rd – terelte el a tmt Piton.
– De Perselus, ezzel az llssal egytt a Mardekr hzvezetõ tanri posztja is jr, nem? Nem hiszem, hogy arra n lennk a legmegfelelõbb – hzta el a szjt Hermione.
– A hzvezetõi poszt miatt ne aggdj, van a tanri karban egy megfelelõ ember r. Neked csak bjitaltant kne tantanod.
– Ksznm, hogy felajnlottad, de most elsõsorban azt a dolgot szeretnm megoldani, amirõl korbban beszltnk – fogalmazott vatosan a nõ lnya jelenltben.
– Persze, ezt megrtem. Van mg majdnem hrom hnap az j tanv kezdsig, addig biztosan sikerl megoldani azt a kis problmt, aztn visszatrnk r. Gondolom, ezt mg meg kell beszlnetek – nzett a nõrõl Dracra, aki blintott.
– Igen – rtett egyet Hermione. Nagyon jl esett neki, hogy Perselus felajnlotta ezt az llst, s szvesen is tantott volna, viszont, amg az emlkeit vissza nem szerzi, nem akarta elktelezni magt. Klnben is, Sophie mg olyan kicsi, nem hagyhatja csak gy magra!
Miutn befejeztk a reggelit, Piton elksznt s a kandalln keresztl tvozott.
Draco kldtt egy zenetet Blaise-nek, amiben megkrdezte, nem tudnnak-e ma vigyzni Sophie-ra. A vlasz szemlyesen rkezett, mivel Blaise fl rval ksõbb tjtt hozzjuk.
– Szervusz, Draco. Jttem a keresztlnyomrt – mondta a frfi vidman.
– Ksznm, Blaise. Hermione felment vele, de rgtn itt lesznek.
– Mondd csak, mit terveztek mra? Csak nem egy kis romantikzst? – vigyorodott el Blaise.
– Brcsak arrl lenne sz – shajtott lemondan Draco. – t kell rgnunk fl knyvtrnyi poros knyvet, htha rjvnk, milyen tok tallta el Hermiont.
– , bartom, õszinte rszvtem. Nem lennk a helyedben – rzett egytt vele bartja, akit legalbb annyira nem ktttek le a knyvek, mint Dract.
– De nzzk inkbb a j oldalt. Vgre kettesben lesznk, s senki sem fog zavarni minket – vigyorgott a szõke frfi. Eszbe jutott mg valami. – Mondd csak, gond lenne, ha csak este kilenc krl mennk Sophie-rt?
– Nem, dehogy. Mit tervezel? – faggatta Blaise.
– Az maradjon csak az n titkom.
– Szervusz, Blaise – ksznt Hermione, aki Sophie-val egytt jtt le a lpcsõn.
– Keresztapa! – kiltotta boldogan a kislny, s a frfihoz rohant.
– Szia, Hermione! Szervusz, prcsk – hajolt le a Sophie-hoz mosolyogva. – Kpzeld, ma az egsz napot nlunk fogod tlteni.
– Jaj, de j! – ujjongott a kislny.
– Ksznj el szpen a szleidtõl, aztn mr indulhatunk is.
Sophie odaszaladt a szleihez, akik egy-egy puszival kszntek el tõle, aztn Blaise is elksznt, s magval vitte Sophie-t.
Draco fradtan megdrzslte a szemeit. Mr legalbb kt rja ltek az alagsori knyvtrban, s a frfi szerint minimum szz knyvet tlapoztak mr, de mg mindig nem talltak semmi hasznlhatt.
Htradõlt a szkben, s a vele szemben lõ nõt kezdte figyelni. Hermione tretlen lelkesedssel vetette bele magt az jabb s jabb knyvekbe. A szembe lg hajtincset egy gpies mozdulattal tûrte a fle mg. Als ajkt harapdlva olvasta az pp aktulis knyvet.
Draco legszvesebben flrelkte volna azt a knyvet, maghoz hzta volna a felesgt, s addig cskolta volna, amg mindketten levegõ utn kapkodnak, de tudta, hogy ezzel csak elijeszten Hermiont.
Viszont nem vletlenl neveztk az iskolban a Mardekr szõke hercegnek, volt nhny trkk a tarsolyban. Felllt, s tstlt felesge hta mg. Elõrehajolt, kt kezt a nõ kt oldaln az asztalra tmasztotta, mg fejt kzel hajtva a nõ nyakhoz, a vlla felett gy tett, mintha a knyvet nzn.
– Talltl mr valamit? – krdezte Hermiontl rtatlan hangon.
A nõ megborzongott, ahogy kzelrõl meghallotta Draco hangjt.
– Nem, mg nem – vlaszolta zavartan. Mg soha nem volt hozz a frfi ilyen kzel, rezte, ahogy a llegzete a nyakt csiklandozza. A kt asztalra tmaszkod kezvel minden meneklsi tvonalat elvgott, mg elhajolni sem tudott, gy prblt nyugalmat erõltetni magra. Draco csak rdeklõdik, rgtn visszal a helyre s ksz.
Be kellett ltnia azonban, hogy a frfi nem szndkozik elengedni õt.
– Mirõl olvasol ppen? – suttogta a krdst felesge flbe Draco. Hermione reakcija felbtortotta, ezrt adott egy puszit a nõ vllra.
– A muglik knzsairl rnak – hzta el a szjt Hermione. Prblta visszanyerni az uralmat nmaga s a helyzet felett, de nem sikerlt.
– Taln ideje lenne egy kicsit pihenni, nem gondolod? – folytatta Draco, mintha meg sem hallotta volna a nõ vlaszt. jabb puszit adott a felesgnek, ezttal a nyakra, amitõl õ jra megborzongott.
– Draco, szerintem inkbb a knyvekre kne koncentrlnunk – szlt Hermione, kiss remegõ hangon.
– Rendben, akkor te koncentrlj csak a knyvre, n addig pihenek egy kicsit – mondta a frfi, mikzben folytatta korbbi tevkenysgt.
– Draco, krlek – suttogta a nõ, amikor a szõke frfi egyre jobban belelendlt a beczgetsbe.
– Mit szeretnl? – krdezte tõle Draco csbt hangon. Ennek eddig senki sem tudott ellenllni.
– lj szpen vissza a helyedre s folytasd a keresst. Krlek! – tette hozz, amikor ltta a frfi csaldott arct.
– Rendben van. Jl fogok viselkedni, ha cserbe meggrsz nekem valamit.
– Mit?
– Ma este eljssz velem vacsorzni.
– De Sophie … – kezdte a tiltakozst a nõ, de Draco flbeszaktotta.
– Sophie-ra Blaise-k vigyznak estig.
Hermione elõszr el akarta utastani a meghvst, de aztn elkvette azt a hibt, hogy a frjre nzett. Draco szrke szemei teljesen magukkal ragadtk, mintha hipnotizltk volna. Akkor sem mozdult, amikor a frfi lassan kzelebb hajolt hozz, s szjt az ajkaira tapasztotta. Nem volt hossz s mly csk, inkbb tapogatz s lgy. Draco gy akarta a tudtra adni, hogy semmitõl sem kell flnie, hogy megbzhat benne.
Amikor elhzdott, elgedetten ltta, hogy Hermione elpirul, de nem tvolodott el tõle.
– Ez mire volt j? – krdezte a nõ bizonytalanul.
– Hogy megpecsteljk az egyezsgnket. Mindig gy szoktuk – mentegetõztt rtatlanul.
– Igen, persze – hitetlenkedett Hermione.
– Ugye, nem is volt olyan borzaszt? – faggatta Draco mosolyogva.
A nõ a krdst hallva jra elpirult, s megrzta a fejt. – Nem. De most mr tnyleg folytatnunk kellene a keresst – mondta szigoran, amikor megltta frje nelglt vigyort.
– Persze, persze. Mr alig vrom az estt – kacsintott a nõre Draco.
Az egsz napos keress utn sem talltak az tokrl semmit. Igaz, mg csak a knyvek negyedt sikerlt tnznik, de Hermionnak mg most is felfordult a gyomra a sok borzalomtl, amit olvasott.
Semmikpp sem fogja engedni, hogy Sophie kezbe kerljenek ezek a knyvek.
Lezuhanyozott, aztn a kntsben a szekrnyhez stlt. Fogalma sem volt, mit vegyen fel. Nem akart tl kihv lenn, mert akkor Draco gy gondoln, szabad az t elõtte, de tl visszafogott sem, mert szeretett volna jl kinzni.
Hosszas gondolkods utn egy sttkk estlyit vlasztott, ami pont megfelelt a vacsorhoz. Lelt a fslkdõ asztalhoz, s finoman kisminkelte magt. Hajt lazn felcsatolta a tarkjra.
Szeme jra megakadt a rluk kszlt mozg fnykpeken. Mita Perselus reggel elmeslte neki, hogy mi trtnt Draco szleivel, rr lett rajta valami eddig ismeretlen rzs.
– Vdelem – jutott eszbe a legmegfelelõbb sz r. Igen, meg akarta vdeni Sophie-t s Dract, azt akarta, hogy mindketten boldogok legyenek. Abban azonban nem volt biztos, hogy kpes megadni azt, amire a frfi vgyik. Nem volt szerelmes bel, hiba gyõzkdtk a tbbiek, ebben biztos volt. Lehet, hogy mielõtt elvesztette az emlkeit, tnyleg szerette, de most nem rezte ugyanazt.
Draco az elõcsarnokban vrta a felesgt. Stt ltnyt viselt, olyan hanyag elegancival, hogy Hermione biztos volt benne, minden nõ meg fog fordulni utna.
A frfi elgedetten mrte vgig a nõt. Sttkk estlyihez egy hozz illõ stlt viselt, haja laza kontyban volt feltûzve.
– Gnyrû vagy – dicsrte meg Hermiont.
– Ksznm. Te sem panaszkodhatsz – viszonozta a bkot a nõ.
– Akkor ezek szerint illnk egymshoz – mondta Draco mosolyogva. – Mehetnk? – krdezte s a karjt nyjtotta Hermionnak.
– Igen – felelte, mikzben megfogta a frfi kezt. Draco maghoz hzta s hoppanltak.
Egy kisebb, kihalt utcba rkeztek, ahonnan nhny perces sta utn elrtk az ttermet.
– Tetszik? – krdezte Draco, mikzben egy asztalhoz ksrtk õket. Ltszott, hogy a hely egyike a legelegnsabb s legfelkapottabb ttermeknek.
– Ez gynyrû – vlaszolta Hermione lelkesen.
Draco, a pincrt megelõzve hzta ki felesgnek a szket, aztn helyet foglalt vele szemben. Rendelt a kedvenc borbl egy veggel, aztn a pincr – tadva az tlapokat –, magukra hagyta õket.
– Honnan tudtad, hogy szeretem a francia konyht? Biztosan mesltem mr – vlaszolta meg a sajt krdst a nõ.
– Elmondok neked egy titkot. Ez a kedvenc ttermed, innen tudtam – kacsintott r a frfi.
Nhny perccel ksõbb visszatrt a pincr s felvette a rendelsket. Mindketten tkletes francia kiejtssel vlaszoltak, mire a pincr lelkesen tvltott angolrl francira. Annyira rlt, hogy valakivel vgre az anyanyelvn trsaloghat, hogy majdnem megfeledkezett arrl, tulajdonkppen mi is lenne a dolga.
– Ha ez a kedvenc helyem, akkor a pincr hogyhogy nem ismer?
– Taln azrt, mert mostanban nem sokat jrtunk ide s õ mg j. Eddig legalbbis nem lttam itt.
– Nem is tudtam, hogy tudsz franciul.
– Mg sok mindent nem tudsz rlam, drgm – mondta Draco, s felvillantotta ellenllhatatlan mosolyt.
– Csodlkoztam a lnyunk nevn, de gy mr rthetõ.
– Franciaorszgban tltttk a nszutunkat, s azta is tbbszr elutaztunk oda. Van egy hzunk Provence-ban, Saint Tropez krnykn.
– Biztosan gynyrû lehet. A hangulatos kis utccskk, a sok ltnival s a tengerpart – jegyezte meg lmodozn Hermione.
– Ha szeretnd, elmehetnk oda – vetette fel Draco.
– De nem hagyhatjuk itt Sophie-t. Klnben is, most a keressre kell koncentrlnunk.
– Elõszr is, az egszsgedre kell koncentrlnod, a tbbi vrhat. Az elmlt nhny nap sorn sok minden trtnt, rd fr a pihens. Sophie-t pedig magunkkal visszk.
– Nem is tudom – bizonytalanodott el Hermione.
– Akkor ezt eldntttk. Holnap el is indulhatunk – mondta Draco vidman. – Megltod, tetszeni fog a krnyk.
– De neked dolgoznod kell, nem?
– Nincs munkaszerzõdsem a minisztriummal, csak nhny gybe szoktam besegteni, egybknt befektetsekkel foglalkozom. Teht nincs semmi halaszthatatlan munkm, gy nyugodtan elutazhatunk.
– Rendben van – egyezett bele a nõ mosolyogva. Mindig is el akart jutni Franciaorszgba. A szleivel egyszer elutaztak egy htre, de Prizsba s nem vidkre.
Ezutn vidm beszlgetst folytattak Franciaorszgrl. Draco meslt a nsztjukrl, arrl, hogyan tvedtek el egyszer sta kzben, s talltak r az elhagyatott hzra egy dombtetõn. A hzat krbevevõ hatalmas birtokot szinte lilra festette a millinyi levendula.
Kzelebbrõl megnzve a hz tkletes llapotban volt, s mindketten azonnal beleszerettek. Visszatrve a szllodba, megkrdezte a portst, tud-e valamit rla. Amikor kiderlt, hogy a hz s a hozz tartoz birtok elad, Draco nem habozott, azonnal megvette.
Kisebb talaktsokat ugyan el kellett vgezni, de a munkval nhny ht alatt elkszltek a szakemberek. A frfi nem rult el semmit Hermionnak arrl, hogy megvette a hzat, csak akkor hoppanlt vele oda, amikor elkszlt.
A nõ elõszr nem is akart hinni a szemnek, aztn boldogan Draco nyakba ugrott.
Azta minden vben elutaztak oda nhny htre.
A frfi titokban abban remnykedett, hogy ott, ahol a hzassguk kezdõdtt, taln sikeresen jrakezdhetnek majd mindent.
Amikor hazartek, Draco – kihasznlva a meghitt hangulatot –, maghoz hzta a felesgt, hogy jra megcskolja.
– Most mr ideje lenne hazahozni Sophie-t – hrtotta el a prblkozst a nõ.
– Igen, igazad van – mondta Draco egy kis csaldottsggal a hangjban. Trelemre intette magt, most, hogy vgre kzelebb kerlt Hermionhoz, nem akarta jra elijeszteni magtl.
Blaise pp a nappaliban lt Pansyval, amikor Draco megrkezett. dvzltk egymst, aztn bartja rgtn feltette az õt leginkbb rdeklõ krdst.
– Na, s mi trtnt kztetek?
Pansy rdeklõdve Dracra nzett. – Mirt? Trtnt valami?
– Elvittem vacsorzni a kedvenc ttermbe.
– Ez nagyszerû! s jl rezttek magatokat?
– Igen, nagyon is – mosolyodott el Draco elgedetten. – Annyira, hogy holnap elutazunk Franciaorszgba.
– Ht ez nem semmi, regem – gratullt Blaise.
A kis Blake s Sophie ekkor szaladtak be a nappaliba.
– Apuci – dvzlte vidman Sophie Dract.
– Szia, kicsim! Kpzeld, van egy j hrem. Holnap elutazunk Franciaorszgba!
– n nem megyek, apu – rzta a fejt a kislny.
– De mirt nem? Azt hittem szeretsz ott lenni.
– Szeretek is, de n inkbb itt maradnk addig keresztapknl. Ti menjetek csak nyugodtan.
– Sophie-nak igaza van, majd mi vigyzunk r – ajnlotta Pansy.
– Ksznm, de nem hiszem, hogy Hermione Sophie nlkl akarna elutazni – hzta el a szjt Draco.
– Majd csak akkor mondod el neki, mielõtt elindultok – vont vllat Blaise.
A szõke frfi fejben egymst kergettk a gondolatok. Ez tnyleg j lehetõsg lenne arra, hogy jra meghdtsa a felesgt.
– Sophie, biztos, hogy nem akarsz velnk jnni? – krdezte Draco lnyt frkszve.
– Igen, biztos. Blake-nek van egy csom j jtka, amit mg ki kell prblnom – rvelt komolyan a kislny. A felnõttek erre elnevettk magukat.
Sziasztok! Hogy tetszett a fejezet? Nagyon rlnk nhny kritiknak! :)
7. fejezet
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
